Kecskenyál blogja

Magyar cím: Egy kutya négy élete

Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor az elmúlt másfél évben nagyon kevés filmet néztem meg. Ennek egyik oka az, hogy nem nagyon van olyan, ami az én ízlésemnek megfelelő, vagy pedig felkeltette volna a figyelmemet. Ebből fakad, hogy egyre inkább csak a régieket nézem újra. Természetesen mindig jön egy valami, amire felfigyelek, ámbár ilyenkor szoktam olykor-olykor pofára is esni.
Az A Dog’s Purpose azonban már az előzetesével kíváncsivá tett, ámbár tény, hogy nem jutottam el a moziba, de tulajdonképpen nem is emlékszem, hogy vetítették volna idehaza. Azonban egy valami részemről tény: egy kellemes élmény lett számomra. 

Engem egy kissé meglepett az emberek negatív véleménye a filmről, hiszen mindenkinek tisztában kellett volna lennie azzal, hogy nem egy drámára ül majd be, s minden bizonnyal tíz jelenetből legalább hatban ellőnek majd a készítők szokásos kliséket. Én erre fel voltam készülve, s minden bizonnyal ezért is tudtam jól szórakozni.
Az alapkoncepció középpontjában természetesen az ember, s a kutya barátsága áll. A síron túl is tarthat egy kapcsolat, hiszen a film főhőse tulajdonképpen négyszer születik újra, s ezt követhetjük nyomon, miközben a narrátor vezet minket végig addig, míg újra nem találkozik a két barát. Szórakozni valóban tudtam a filmen, viszont úgy éreztem, mintha ide valahogy több játékidő kellett volna. 

Fel voltam készülve arra, hogy majd lesznek tömör drámai jelenetek, de szerencsére ezek éppen lightosnak is mondhatóak. Így aztán, aki kihagyná, mert nem akar állatok szenvedését végignéznie, annak kár lenne más filmet választania. Én mindenképpen kíváncsi voltam a fő történetvonalra, s örülök is annak, hogy nem támasztottam nagyobb elvárásokat, mert akkor minden bizonnyal csalódtam volna. Az alapkoncepció az első fél órában tökéletesen működött, hiszen teljesen korrekt módon vezették fel a készítők, ahogyan Eathan megismerkedik a kutyájával, majd szépen mindketten felnőnek. Természetesen mindeközben gyönyörűen került bemutatásra, hogy hogyan is tud egy családfő lezülleni, valamint persze megkapjuk a szokásos dolgot: egy kutya rövidebb ideig él, mint egy ember. Ekkor felmerülhet, hogy tulajdonképpen mi is a film célja, s ekkor kapjuk meg a választ elég érdekes módon. Reinkarnáció alapján a szőrös főhősünk visszatér kutyaként, de más fajtaként, s ezáltal minden egyes gazdájának életét megváltoztatására ítéltetett. 

Itt jön az a rész, amin a film egyébiránt tökéletesen el tud bukni abban a helyzetben, ha a néző nem kikapcsolt aggyal, s csak könnyű szórakozásra vágyik, hanem közben agyal, hogy mit is lát a képernyőn. Ugyanis itt bicsaklik meg a film alapkoncepciója, hiszen megtudjuk, hogy történet szerint minden kutyának több élete van, s céljuk az adott gazdájuk életének megváltoztatása. Azonban itt támadt ürességet nem igazán tudta kárpótolni a későbbi játékidő, ugyanis a másfél órában négy történetből háromnál a készítők tulajdonképpen átsiklanak az események felett. 

Miután a címszereplő más-más gazdához kerül bevallom én olykor nem nagyon tudtam eldönteni, hogy most tulajdonképpen mi is az a probléma, amit a négylábúnak meg kellene oldani. Mindezek mellett azt is meg kell említenem, hogy annyira kevés idő volt az összekötő cselekményekre, hogy sajnálatos módon ezek nem lettek elég hangsúlyosak, ezért mindenképpen kár értük.
Azonban egyértelmű volt, hogy az alkotók teljes mértékben a fő történetvonalra repültek rá, amivel különösebb probléma nem lett volna, ha azt is teljesen kifejtették volna. Engem például érdekelt volna, hogy a családfővel mi történt, vagy amíg a négylábú visszatért az eredeti gazdájához mi lett vele az elmúlt időben. Ebből a szempontból viszont azt kell mondanom, hogy nagyon sok a kihagyott ziccer a filmben, amitől nagyon jó lehetett volna, így azonban mindenképpen azt kell mondanom, hogy egynek több, mint tökéletes volt. 

Neves színészek nem igazán tűntek fel a filmben, s igazából én is csak a kutyára összpontosítottam, de azt kell mondanom, hogy én egy fáradt nap után néztem meg, s teljesen kikapcsoltam az agyam. Így közben nem nagyon gondolkodtam a logikátlanságokon, illetve azokon, amit fentebb kifejtettem. De még így is hagyott némi ürességet maga után, ámbár tény, hogy ennek ellenére jól szórakoztam ezen. Bár az is biztos, hogy még egyszer nem fogom újranézni.
Összegezve azt kell mondanom, hogy nem lett rossz film, azonban világmegváltó sem. Mivel nem voltak nagy elvárásaim (sőt, szinte semmilyen), így aztán nem is nagyon tudtam csalódni. Ebből fakadóan pedig örülök annak, hogy legalább volt egy olyan, amit végigtudtam nézni, s nem szenvedtem közben. Azonban sajnálom, hogy nagyon sok elvarratlan szál maradt, amire kíváncsi lettem volna.