Magyar cím: Amerika kapitány – Polgárháború
Azok közé tartozom, akik nagyon szeretik a szuperhősös filmeket. Természetesen nem mindenfélét, illetve csak azokat, amelyek tényleg valamiféle minőség áll a háttérben. Nagyjából el is voltam azokkal az anyagokkal, amellyel a filmes világ látott el egészen addig, míg a Bosszúállók megjelenése után nem kezdtem el fogni a fejemet, és azon gondolkodni, hogy valóban jó irány-e, amerre tart a fantasy világa?
Szerencsére azért egy-egy kritikánál, fórumon mindig találok olyan hozzászólót, amely maximálisan az én nézeteimet osztja. Ez pedig az, hogy véleményem szerint képregény karaktereket a mozivásznon egybetenni, mint turmixgépbe a gyümölcsturmixhoz a hozzávalókat… hát enyhén szóval is gáz. Miért is?
Mivel jobb dolgom nem volt, így megnéztem én is, hogy hogyan sikerült Batmas és Superman egymásnak eresztése a vásznon. Természetesen nem jól, s ez remekül is látszik a végeredményen, valamint a nézők véleményén is. Ami egyébiránt roppant vicces, hogy ugyanazt az alaptéma került át ebbe a filmbe is, mely nem más, mint morális kérdéskör az emberi múlandóságról. Vagyis mennyire is elfogadható az, hogy emberek életének megmentésének érdekében város, városrészek lesznek porrá, illetve a nagy rombolások esetén esetleg emberi áldozatok is lesznek? Ennek kapcsán nézeteltérések adódnak és megindulnak egymás ellen az önálló filmekből megismert szuperhősök.
Már az előzetesekkel sem fogott meg a film, s a fentieket elolvasva joggal merül fel bárkiben, hogy akkor miért is néztem meg? Erre egyébiránt roppant egyszerű a válasz: olyan karakter került bele a filmbe, melynek különálló filmjét szerettem. Míg az előző filmek megfogtak Hulk karakterével, addig az új viszont megfogott Pókemberével. Habár rajongónak nem mondanám magam, de a The Amazing Spider-Man vonal véleményem szerint jó újragondolás volt, s kifejezetten irritáló, hogy befejezetlenül félbemaradt jogváltás miatt.
Igen, igen. Erre voltam kíváncsi, hogy az új jogtulajdonos vajon mit is tud kihozni a karakterből, ráadásul mindezt úgy, hogy szépen beledobja egy szuperhősöktől csordultig telt filmbe. Meg kell vallanom fapofával néztem végig az egész filmet, miközben arra gondoltam, hogy mennyivel szórakoztatóbb lehetne az egész, ha mindegyik karakter megkapná a saját önálló filmjét, s nem lenne értelmetlen katyvaszok, mint például ez.
Természetesen megértem, hogy a közönség igénye, illetve a befolyt pénzösszeg fogja megszabni az ilyen filmek létjogosultságát. De azért elgondolkozok azon, hogy ennek mennyire is van ténylegesen létjogosultsága. Legalábbis pont azért, mert iszonyú zsúfolt hatást kelt, valamint az „összemixelésnek” köszönhetően nem csak ezt vagyok kénytelen megnézni, ha érdekel valamilyen karakter, hanem más önálló filmet is, ahová bedobják az adott karaktert.
Igazából kissé frusztráló volt, hogy egy másik filmből vett minta alapján itt is morális kérdések okozzák a problémát, mely nem mutatkozik meg másban, mint nagy csatajelenetekben, s hatalmas CGI által kreált látványos jelenetorgián. Néztem magam elé, s csak azon gondolkodtam, hogy tényleg képesek voltak csinálni egy olyan filmet, amelynek középpontjában hősök ellentétes véleménye áll, melyet nem lehet máshogy megoldani, mint egymásnak esni? Érdekes.
Szomorúnak tartom, hogy ennyire igény van az összemixelt cuccokra, de bízom benne, hogy egy bizonyos idő múlva ezek kifutnak, mert számomra rohadt frusztráló, ha akad egy karakter, mely nem kap önálló filmet, hanem beleteszik egy ilyen szutyokba.