Kecskenyál blogja

Mi a jó abban, hogy ha valaki sorozatos portálokat olvas? Első körben az, hogy olyan szériákról is olvashat, ami bejöhet, de viszont nem biztos, hogy valaha is hallott volna róla. Amikor elkezdődik az amerikai tévés upfronts májusban kevés sorozat az, ami felkelti a figyelmemet, majd végül többnyire azok lesznek nézősek, melyeket nem is vártam. Hanem azok, amelyek egy bejegyzésnek, vagy hozzászólásnak köszönhetően felhívják magukra a figyelmet.
Mindenképpen szeretném hozzátenni, hogy annak ellenére, hogy ismerem a Muppet show karaktereit soha egyetlen egy részt sem láttam belőle, csak részleteket. De ennek ellenére rühelltem is eléggé. Aztán idén indult egy sorozat ezeknek a karaktereknek a szereplésével, s leírás alapján kedvet is kaptam hozzá.

Kissé ugyan felnőttes burkolatot kapott a sorozat,  de azt gondolom így az első rész után, hogy akár a gyermekek is megnézhetik. Persze ez csak egy rész alapján történő megítélés, még nem tudom, hogy mi lesz később. Annyit viszont elmondhatok, hogy ez így teljesen korrekt kezdés volt, s szinte minden működött benne.
Mint ahogyan fentebb is írtam, hogy magáról a show-ról hallottam, s a karakterek sem voltak ismeretlenek számomra mégis utáltam az egészet. Itt arról van szó, hogy a bábuk önálló élettel rendelkeznek, s az emberek között élnek. Az, hogy ez hogyan is történhetett meg, vagy hogyan lehetséges nem esik szó. A legnagyobb érdem egyértelműen az, hogy az epizód megtekintése alatt valahol ennek a kérdésnek nem is nagyon éreztem létjogosultságát, s nem is érdekelt, hogy hogyan is vállalható egy ilyen koncepció. Az igazság az, hogy a hangulat nagyon is megfogott, s mivel sitcomról van szó azt gondolom húsz percnek tökéletes volt, s akadtak benne még olyan jelenetek is, amelyeknél mosolyra görbült a szám.

A készítők tökéletesen hozták össze az emberek, s a bábok világát, hiszen utóbbiak is ugyanolyan érző lények, mint ahogyan az emberek. Azt kell mondanom, hogy egyetlen egyszer sem találkoztam volna olyan jelenettel, melynél kilógott volna a lóláb (értsd: látszódtak volna a bábukat mozgató emberek). Viszont mindenképpen tetszett, hogy ebben a felállásban ugyanolyan hétköznapi karakterekkel van dolgunk, mint amiket már megszokhattuk. Minden egyes bábnak van valamilyen személyisége, amit lehet szeretni vagy nem. S ugyanolyan hétköznapi problémákkal küzdenek, mint az emberek. A munkahelyi hiearchia, magánéleti problémák és egyebek.
A középpontban egyébiránt Miss Röfi éjszakai talkshow-ja áll, s ebből a szempontból elmenne a széria akár egy insider sorozatnak is. Hiszen itt arról van szó, hogy egy show műsort sikeressé kell tenni méghozzá úgy, hogy minél jövedelmezőbb legyen a készítőknek, s a csatornának. Ebből fakadóan pedig nem mindegy, hogy ki a show vendége, vagy pedig mennyire jól tudják megírni a koncepciót.

A beszélgetős talkshow showrunnerre Breki, aki olyan töketlen, hogy töketlenebb karaktert nem is nagyon lehetne találni mellette. Természetesen a poénok többségét ő szállítja, s olykor olyan jelenetek is készültek vele, melyet megtekintve az ember akár a helyébe is érezheti magát. Itt emelném ki a széria bemutatkozó epizódjának egyik legnagyobb erősségét, hogy nagyjából az első öt perc után egyszerűen nem azzal foglalkozunk, hogy itt bábok is vannak, hanem a cselekmény előre haladtával. S ez az, ami véleményem szerint a széria egyik legnagyobb erőssége lehet idén, amennyiben a készítők ezzel tudnak majd élni. A 9 milliós nyitány egyébként erősnek mondható, s valahol azért drukkolok, hogy a minőséget, s a nézőszámot tudják tartani, mert egyelőre azt kell mondanom, hogy abszolút kedvenc lett szinte azonnal az újoncok közül.

Nem mondom azt, hogy egy egyedi, s kihagyhatatlan széria bemutatkozó epizódjáról van szó. Ellenben a hangulatát olyan jól sikerült eltalálni, hogy amikor felkeltem az ágyból egyből az ugrott be, hogy szinte majdnem mindegyik idén bemutatkozó sorozat dupla résszel nyitott, akkor e mellé miért is nem tudták bedobni azt a bizonyos második részt? Mindenesetre az biztos, hogy a csütörtök reggelek (vagy délutánok) nekem kiemeltek napok lesznek ezentúl.
Azt mindenképpen hozzátenném, hogy a koncepció nagyon hidegen hagyott, s már a címtől is sikító frászt tudtam kapni, s nem is olvastam el a pontos leírását a sorozatnak. Mivel volt egy kis szabadidőm, s abba belefért húsz percnyi sorozatozás, így szinte semmi elvárás nélkül ültem le elé. Meglehet, hogy ezért is tudott akkorát ütni nálam, mint egy százas szeg. Mindenesetre biztos, hogy nálam most egy üde színfoltnak számít a The Muppets.

Nincsen rózsa tövis nélkül ugyebár, s ez így van a The Muppets-cal szemben is. Sajnos azt kell mondanom, hogy a szinkron nem sikerült teljesen hibamentes. Nem tudom, hogy én vagyok-e az egyetlen, de Miss Röfi szinkronhangja valami olyan szinten rettenetes lett, hogy arra nem tudok mit mondani. Nem mondom, hogy élvezetlenek azok a percek, melyeknél képernyőn van, de egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy ez direkt van így, vagy már eredetiben is ilyen ordenáré torokhangú férfi kölcsönözte neki a hangját? Minden bizonnyal ezzel meg kell barátkoznom hosszú távon, ami viszont bizonyos, hogy ettől függetlenül a többi szereplő hangjával nincs probléma.
Az, hogy merre fog menni a széria még nem tudom, hiszen a következő rész előzetesét direkt kihagytam. Ami viszont biztos, hogy nekem eddig nyerő, s nem is bánom, hogy nem volt fenn a listámon. Ellenben nagyon örülök neki, hogy a róla szóló bejegyzéseket elolvastam, hogy aztán be is próbáljam. Amennyiben végig fogja tudni tartani ezt a szintet lehet „lemezre írós”, s többször megnézős sorozattá válik, amit lehet időben kintről eredetiben, Blu-ray változatban is instant vevős lesz. Hajrá!!!!