Kecskenyál blogja

Valamikor réges-régen, saccolva nyolc évvel ezelőtt itthon a TV2 elkezdett hirdetni egy sorozatot Hősök címmel. Felfigyeltem rá, s kíváncsian vártam. Ha emlékeim nem csalnak vasárnapi premierrel számoltam. Mielőtt még leülhettem volna a képernyő elé nagyjából két nappal a magyar bemutató előtt volt osztálytársam járt nálam, aki egy DVD lemezt nyomott a kezembe Heroes felirattal mondván neki ez a kedvenc sorozata. És végül nekem is az egyik kedvencem lett.
Az első, s második évad számomra nagyon élvezetes volt, de utána viszont elvesztette a varázsát. A negyedik etap valamennyire bejött, de befejezését nem cliffhanger-nek éltem meg, hanem egy remek lezárásnak. Az össznézőszám viszont elég volt arra, hogy az amerikai anyacsatorna lezártnak tekintse a sorozatot.

Én egyre inkább azt érzem, hogy a rebootok, s a folytatások korát éljük, s alig van eredeti, s valóban egyedi ötletek alapján megvalósuló film, vagy sorozat. Lehet ezért is koptam már ki a moziból, s van tíz alatt az általam nyomon követett aktuális sorozatok száma. Annak ellenére, hogy nem voltam nagy rajongója az eredeti szériának a Heroes: Reborn-ra én is felkaptam a fejem még akkor is, ha meglepően korainak éreztem a feltámasztását a franchise-nak. Az más kérdés, hogy a bejelentés után majdnem másfél évet kellett várni arra, hogy ma megnézhessem a dupla epizódos premiert.

Mint ahogyan fentebb is említettem nekem az eredeti sorozat utolsó epizódja nekem inkább lezárás hatást váltott ki, mint sem egy hatalmas cliffhanger-t, ami után asztalt csapkodtam, hogy nem készült folytatás. Persze ez nézőpont kérdése, hiszen sokan úgy élték meg. Nekem egy kerek egész történetet adott a széria, hiszen azzal indult, hogy emberek fedeztek fel magukban különleges képességeket. Amilyen jó volt a koncepció sajnos olyan gyorsan el is laposodott, s szerintem az egyik legjobb lépés volt a készítőktől, hogy az utolsó részben Claire felfedte mivoltát. Ez nekem olyan volt, mint egy remekül megalkotott történet, melynek volt kerete. Hiszen mindenki emlékszik arra, hogy hogyan is nyitott az első rész.

Bevallom annyira nem vagyok képben az idősíkokkal, így nem is nagyon tudtam betájolni – még a feliratok ellenére sem -, hogy mikor is játszódik a Heroes: Reborn. Egy valami biztos, hogy kalkulálni kellett azzal, hogy az eredeti szériában feltűnő színészeknek több, mint a fele bizony már más utakon jár. Ennek megfelelően a premierben csak kevés ismert arccal találkozhattunk.
A lényegi része, hogy az alapkoncepció szerint az emberek tudomást szereztek arról, hogy különleges képességű emberek is élnek a világon. Ez természetesen két dolgot váltott ki a földön: volt, aki meglepve, de megbékélve a dologgal nyílt szívvel állt neki, de voltak bizony olyanok, akik ennek nem nagyon örültek, s akár tüntettek is ellenük. Utóbbiak voltak többen, s ekkor jött egy bizonyos időpont, amikor is egy merényletnek köszönhetően a különleges képességűek többsége fűbe is harapott.

Ami talán pozitívként említhető, hogy én nem néztem újra az eredeti szériát, így gyakorlatilag az emlékeim teljesen homályosak, hogy egy-két karakterrel történetesen mi is lett végül. Ebből fakadóan pedig nekem fogalmam sincs, hogy melyek azok, amelyek végül fűbe haraptak, vagy csak egyszerűen az őket alakító színészek más munkái miatt nem tudtak visszatérni ebbe a minisorozatba szánt folytatásba. Egy valami viszont biztos, hogy aki nem látta, vagy pedig szépen kaszálta a sorozatot simán nekiülhet ennek, mert nem szükséges az előismeret ahhoz, hogy lehessen rajta szórakozni.
A kezdésben egyébként csak két régi ismerős tért vissza, s ebből csak egy lesz, aki a későbbiekben is főszerepben fog tündökölni. Minden bizonnyal a későbbiekben több karakter is visszafog térni, de gondolom számuk limitált lesz. Ismerve az előzményeket, így a Heroes: Reborn első körben az új karakterekre épít, ami koránt sem volt rossz döntés. Mindazon ellenére, hogy nekem voltak fenntartásaim a koncepció kapcsán, amikor meghallottam a franchise felélesztését.

Az mindenképpen zöld pacsi, hogy nem törölték el a már elkészült évadokat, s nem újraforgatott sorozatot láttam, hanem szépen egy folytatást. Igaz, hogy nem közvetlenül ott, ahol az utolsó etap befejeződött, de valahol várható volt, hogy a hétköznapi emberek, s a velük szemben lévő természetfeletti tulajdonságokkal bíró emberek közötti konfliktus lesz az, amire első körben ki lesz hegyezve a sorozat. Én azt gondolom, hogy az ebben rejtőző potenciált remekül sikerült eltalálni, s az új karakterek sem lettek olyan unalmasak, mint ahogyan először látszódtak. Gondolom ezek úgy is lettek megalkotva, hogy az új illetve a visszatérő néző is mindenképpen találjon legalább egy olyan karaktert, akivel szimpatizál. Persze nem kell aggódni, hiszen most is van olyan, akiről úgy érzem, hogy rossz választás volt. Nagyon.

Nagy elvárásaim nem voltak a sorozattal szemben. Amolyan kellemes kis popcorn sorozatnak lőttem be, melyben természetfeletti képességekkel rendelkező karakterek vannak. Azonban azt kell mondanom, hogy látvány terén kicsit alul teljesített a bevezető epizód lévén olykor akadtak olyan jelenetek, amelyeknél kilógott az a bizonyos CGI lóláb.
Magasra tették a készítők a lécet, hiszen egy remekül nyitó, nagy kedvencről van szó, mely végül beleállt a földbe minőségileg, s ennek feltámasztása nem kis feladat. Azt gondolom az újragondolásba öltött folytatás közepesre sikerült. Olyan közepesre, amin lehet szórakozni, s egyszer meg lehet nézni. Esetleg még a figyelmet is felhívja magára, de újranézésre, mélyebb rajongássá nem lesz képes.

Adok neki esélyt, egynek bőven elment. Mindenesetre továbbra is nézős nálam, s kíváncsi leszek, hogy a végére mi is fog ebből kisülni. Bízom benne, hogy nem lesz bitang nagy bukta végül, melynél megbánom, hogy egyáltalán belekezdtem.