Magyar cím: Drágám, a kölykök összementek
Végül ahelyett, hogy olyan alkotásokat próbáltam volna be, amiket még nem láttam folytattam a retró sort. Következő film a Drágám, a kölykök összementek című alkotás volt, melyet gyerekként láttam először, s utoljára. Annyi rémlett, hogy volt belőle egy folytatás, ami nem ért fel az első rész szintjére, illetve még lett egy sorozat is, mi minőségileg… hát a béka rottyantója alatt volt. Szintén kíváncsi voltam, hogy vajon milyen is lesz megnézni felnőttként, de úgy voltam vele, ha már van HD változat belőle, akkor már megéri bepróbálni. Habár megpróbáltam úgy nekiülni, hogy legalább harminc éves filmről van szó.
Miről is szól a film? Gyakorlatilag adva van egy családapa, aki egyfajta tudós lenne, azonban amit szeretne csinálni az valahogy kivitelezhetetlenek tűnik. Ez nem más, mint a dolgok méretének megváltoztatása. Egy nap azonban egy baseball labdának s némi balszerencsének köszönhetően a férfi által megépített gép szépen az ő és a szomszéd gyerekeit összezsugorítja. Még hozzá annyira, hogy egy seprűvel lazán összesöpri őket, majd pedig a szeméttel a ház elé kerülnek. S innen indul a cselekmény.
Mindig érdekes lehet, hogy vajon milyen lehet a rovarok élete. Eme film is tökéletes példa, hogy mi lenne, ha olyan méretűek lennénk, mint ezek a teremtmények. A véleményem az, hogy a készítőknek tökéletes sikerült szemléltetniük azt, hogy milyen lenne, ha ezt a kettőt összeengednénk. A megtekintés közben persze folyamatosan azon járt az eszem, hogy próbáljak elvonatkoztatni attól, hogy milyen évet is írunk, s meddig is jutott a filmipar. Ugyanis a látvány tekintetében iszonyatosan érződött a filmnek, hogy sajnos nem mai darab. Hiszen a megalkotásnál szinte minden lehetségest felhasználtak a készítők, de a mai szemmel azért akadnak benne bőven bugyuta megoldások.
Persze egyértelműen azok a jelenetek ütnek, melyek a ház hátsó kertjében játszódnak. Itt történik a film jelentős cselekménysorozata, ami ténylegesen lefoglalhatja a nézőt. Pontosan itt láthatjuk a gyerekeket, hogy hogyan is tudnak boldogulni a zöld rengetegben úgy, hogy a kertben található fűszálak, gombák, illetve bogarak sokkal nagyobbak, mint ő maguk. Ebből fakadóan azonban nem egy problémával kell szembenézniük a lezsugorított hőseinknek.
A legtöbb jeleneteknél látszódott, hogy megépített kellékek voltak, s stúdióban történt a felvételük. Ezek voltak azok, amelyek tényleg nem lógtak ki a filmből, s ezeknél nem is tudtam kiesni a film ritmusából. Ellenben voltak olyan felvételek, melyeknél annyira látszódott, hogy a szereplők oda vannak vetítve, hogy az valami fájdalmasan rossz volt. És most nem arról beszélek, hogy a mai kornak megfelelő látványelemektől már nem tudok régi filmeket élvezettel megnézni. Hanem itt tényleg arról van szó, hogy ez rosszul lett kivitelezve. Azt is mondhatnám, hogy jobb lett volna, ha mondjuk egy tíz évvel ezelőtt készült volna el, mert így tényleg kiestem a ritmusból, s így már nem nagyon tudtam egyes jeleneteket élvezni.
Mindenképp meg kell említeni, hogy ahhoz, hogy élvezhető legyen eme alkotás nagyban hozzájárult az alkotói kreativitás, illetve a színészi játék. Ha a látványt nem számoljuk, akkor tényleg voltak benne jó megoldások, s ennek köszönhetően nem éreztem semmi olyan dolgot, melynél a fejemet fogtam volna. Egyszerűen nem találtam benne olyan megoldást, amelynél a homlokomra csaptam volna azzal a felkiáltással, hogy „ezt komolyan gondolták?”
A legnagyobb problémát leginkább abban láttam, hogy a ritmusból sokszor a látványbeli rosszaságok löktek ki, s emiatt is történt az, hogy olykor nem igazán tudtam élvezni azt, amit a film adhatott volna. Pedig bevallom, hogy felnőtt fejjel sem volt problémám vele. Egyszerűen csak „öregnek” éreztem.
Roppant mód kíváncsi lennék, hogy egy ilyen remake vajon hogyan is sülne el. Főleg azért, mert olyan szintre fejlődött a filmes technika, hogy egy igazán látványos filmet tudnának összehozni.
Azt gondolom, hogy a régi is egy élvezhető darab eltekintve egy-két látványbeli bugyutaságtól, s még felnőtt fejjel sem okozott gondot leülni elé. Nem mondom, hogy klasszikus, de azért kihagyni nem érdemes. Aki vevő az ilyen stílusra, annak mindenképp pótolnia kell eme alkotást.