Platform: PC
Két évvel ezelőtt nagyon elkapott a nosztalgia hullám, s úgy döntöttem, hogy ismét neki kellene ülnie a klasszikus Tomb Raider epizódoknak. Az öt fő és négy kiegészítő részt tartalmazó kollekcióból eredetileg négy fő részt vittem végig, így hát megvolt a lehetőség, hogy újdonsággal is találkozzak. De végül három fő és két kiegészítő epizód után elfogyott a lelkesedésem.
Idén azonban fordult a kocka, amikor is megjelent az első rész mobiltelefonokra. Kíváncsi voltam, hogy vajon mit is tud, így nem is volt kérdés, hogy mindenképp végig akarok rajta menni. Ami meg is történt, így ennek fényében ismét ott fénylett a lehetőség, hogy akkor folytassam a szériát a soron következő epizóddal. Végül úgy döntöttem, hogy egyébként sincs nagyon másra időm, egy pár órás játékra hetente kikapcsolódásnak tökéletes lehet talán. Így végül nekiültem, s a héten sikeresen eljutottam az első olyan tartalomig, amit még nem sikerült magaménak tennem.
Nekem nagyon bejött az a megvalósítás, amivel elindult annak idején az eredeti széria. Az első két epizód számomra a mérvadó ebben a dologban, hiszen ezek voltak azok, amelyekkel először találkoztam, s akkor a sorozattal való kapcsolatom meg is pecsételődött jó előre. A széria hatalmas sikereket ért el, így nem volt kérdés a folytatása. Annak ellenére, hogy én örülök annak, ennek kapcsán sok epizód született, azért itt is észrevehető az, hogy a készítők elsősorban arra mentek, hogy minél rövidebb idő alatt adhassanak ki új részeket (gondolom ezt a célt szolgálta a kiegészítő epizódok is), hisz így nagyobb bevételre tehetettek szert. Ennek köszönhetően tökéletesen látható, hogy nagy fejlődés epizódról epizódra valahogy nem nagyon történt (kivéve ugyebár a „legendás” hatodik részt, amely akkora változást eszközölt, hogy bele is bukott).
Idén jelenik meg a következő epizód az új generációs játékok kapcsán, s természetesen én is nyomon követem a híreket. Ennek köszönhetően nagyon sok olyan weboldalra kerülök, ahol lehetőség van hozzászólásra is. Itt viszont ritkán fordul elő, hogy ne olvasnék legalább egy olyan hozzászólást, aki ne a klasszikus részektől követné nyomon a szériát. Részben egyet értek, hogy az új epizódban már csak a karakter az, amelyik részben olyan, mint a régi részekben. Viszont tény, hogy az újabbakat jobban preferálom, mint a régieket, habár azok hagytak bennem mély nyomot, tény.
Mint ahogyan említettem, hogy a nagy változatosság nem nagyon történt kezdetekben epizódról-epizódra. Ennek köszönhetően nagyjából egyetlen egy dolog változott: a nehézség. Na emiatt tört bele a bicskám a széria teljes végigjátszásába két évvel ezelőtt, ugyanis a harmadik rész olyan nehézségi szintet állított elém, hogy olykor legszívesebben széttörtem volna a billentyűzetet. Igaz, hogy sokan ezt hiányolják a mai napig, de valahogy én örülök ennek az elhagyásának. Lehet sok mindent mondani az olyanokra mint én, de munka és magánélet mellett sajnos kevés időm jut már játékra (most is kizárólag a szabadságom miatt tudtam ennyi időt ráfordítani), így nekem fontos, hogy ki tudjak kapcsolódni amellett, hogy legyen is benne folytonosság, ami az előre haladást jelenti. Tehát inkább legyen hosszú, mint iszonyatosan összetett, s nehéz. S itt az volt. Inkább éreztem azt, hogy inkább a játékost szívatták a készítők, mint hogy a szórakozására törekedjenek. Az pedig a no comment kategória nálam, amit például a kapcsolókkal csináltak, hogy akadt olyan, amit hatszor is meg kellett nyomni külön időközönként, hogy tovább tudj jutni. Így pedig elég félve álltam neki a kiegészítő résznek.
Meglepő módon eme kiegészítő rész két évvel az eredeti epizód után jelent meg 2000 februárjában. Természetesen ugyanaz a grafikus motor hajtotta, mint az eredeti részt. Bevallom legalább két napot pihentem, mire neki mertem ülni. Ugyanis főleg a harmadik résztől jellemző a klasszikus szériára, hogy bizony egy pályát mindenképp végig kell csinálni, mert ha másnap ülsz le mellé nem biztos, hogy emlékezni fogsz arra, hogy mit is csináltál, merre jártál, milyen kapcsolót nyomtál le, vagy ha lenyomtál, akkor az mit is nyitott ki. Ebből fakadóan pedig úgy voltam vele napi egy pálya tökéletesen elég lesz. Ugyebár kiegészítő részről van szó, így végül olyan jól haladtam vele, hogy fél délután alatt végére is értem!
A történet ott folyatódik, ahol az eredeti abba maradt. Nagy átvezetésre persze nem kell számolni, hiszen annyi az egész, hogy ebben a kiegészítő részben kiderül, hogy az előzőleg összegyűjtött meteorleletekből gyakorlatilag nem négy darab van, hanem öt. És bizony azt kell most is összegyűjtenünk.
Összesen hat pálya van, ezeket mi dönthetjük el, hogy milyen gyorsan tesszük magunkévá. Nyilván az egyik időtakarékos megoldás, ha tudjuk, hogy merre kell menni, illetve mit is kell csinálni. A másik pedig az, hogy foglalkozunk-e a rejtek helyek tartalmaival, vagy pedig nem. Itt ugyanazt kell követnünk, mint az előző epizódokban: adva vannak különböző titkos helyek, melyekre ha rátalálunk egy kellemes csilingelő hang fogja jelezni, hogy rátaláltunk egy szándékosan eldugott helyre. Itt többnyire töltények és egyéb kiegészítő felszerelés lesz a jutalmunk. Tehát ebből a szempontból semmi nem változott.
Egyetlen egy negatívumot tudok felhozni ezzel kapcsolatban. Míg az alap epizódban egy bónusz pályát nyithattunk meg, ha eleget összegyűjtöttünk, itt sajnos azt kell mondanom semmi másra nem jó, csak arra, hogy a statisztikát fényezzük vele. Engem igazából soha nem érdekeltek ezek (kizárólag az ötödik rész esetén, ahol megnyitható extrák voltak ezzel kapcsolatban a készülő új epizóddal összefüggésben), mert nem nyújtottak nekem plusz játékélményt. Maximuma játékidőt nyújtották meg, de az meg nem adott annyit, hogy felesleges energiát öljek bele. Inkább nekiültem a játéknak még egyszer. Azért itt kiemelném, hogy negatívumnak éltem ezt itt meg, ugyanis – szerencsére csak kis mennyiségben – átvették a fő részből azt a megvalósítást, hogy egy kapcsoló használatával is megnyithatunk ilyen helyeket. Ami mérhetetlenül azért okozott nekem csalódást, mert olykor azt hittem megvan a folytonosság, s haladok előre, majd kiderült, hogy csak bolyongtam, hogy egy ilyen helyet felfedezhessek.
Összesen hat pályából áll eme kiegészítő epizód. Ha nagyon ügyesek vagyunk, akkor három óra alatt sikerül is teljesíteni ezt. Habár nekem kevesebb idő is elegendő volt, ugyanis volt egy-két hiba a programban, ami miatt a továbbjutás számorma könnyebb volt. A probléma forrását egyébként nem értettem, hiszen elvileg elég stabil a program, s minden egyes operációs rendszerrel kompatibilisnek kellene lennie. Pont emiatt lepődtem meg, amikor akadtak láthatatlan tárgyak, vagy fel nem vehető dolgok, amelyeknek teljesítéséhez mentéseket kellett letöltenem. De akadt olyan is, hogy előbb fel tudtam venni egy olyan eszközt, amivel tovább tudtam jutni, s nem az adott pályán, hanem már a következőt töltötte be. Szerencsére ezekből kevés jutott arra a szerény délutánra, így nagyjából negyedórányi idővel lett karcsú a végigjátszásom csak, mint ha ezekkel nem találkoztam volna.
Újdonságokban nagyon nem is reménykedtem, így csak látvány terén gondoltam, hogy lesz valami változatosság. Nem mondom, hogy nem voltak érdekes helyszínek, de nagyjából már minden puskapor el lett lőve a klasszikus részek kapcsán, hogy ez már semmi érdekességet ne tudjon nyújtani. Amolyan tisztes iparos munkának nevezném. Szerencsére szórakoztatóbb volt, mint a fő rész, hiszen itt nem volt olyan nehézségi szint, hogy tényleg szét akartam volna törni a klaviatúrát. Mivel nem láttam előre a programjaimat szabadság kapcsán sem, így nem tudtam, hogy mikor fogok tudni leülni ismét a gép elé. Így továbbra is úgy álltam neki (elkerülve az eltévedés lehetőségét), hogy egy pályát nem hagyok félbe. Így történt, hogy olyan jól sikerült a haladás, hogy nagyjából négy órányi játék után már végére is értem.
Összességében viszont mindenképp pozitív képet kaptam erről a kiegészítőről. Elsősorban pont azért, mert ugyan igaz, hogy nem lett rendkívüli, s nem emelkedik ki a többi rész közül, de valahogy még is szórakoztatóra sikerült. A pályafelépítést tökéletesen átvette a fő részből, azonban annak olykor embert próbáló feladatait azért mellékesen hagyta. Így az olyan, mint én, akit például nem érdekelnek a titkos helyek és azoknak a tartalmai csak minimálisan futhattak bele abba a hibába, hogy egy ilyen rejtek helyért keresgéltek kulcsot, kapcsolót. Az ellenfelek sem lettek legyőzhetetlenek, habár tény, hogy akadtak olyan helyszínek, ahol szinte csak bóklászni kellett, mert nem nagyon volt olyan, akibe golyót lehetett volna ereszteni. Az viszont mindenképp tény, hogy a klasszikus széria soha nem nagyon vette alapul az állatokkal való bánásmódnak a morális kérdését, ugyanis itt is annyit tudunk halomra ölni, amennyit nem szégyellünk. Bár az is tény, hogy ebben a mellékágban sincs olyan élőlény, ami csak békésen elmenne mellettünk. Még maguk a majmok sem, hiszen itt is igaz rájuk, hogy ha nem is támadnak ránk, de kezük ragacsos, s szinte minden olyan eszközt, amire szükségünk lenne szépen felkapják, s elrohannak velük. Így a likvidálásuk elkerülhetetlen.
Egyetlen egy negatívum jut eszembe eme epizóddal kapcsolatban, az pedig a mozgáskultúra. Azt gondolom, hogy viszonylag elfogadhatóra sikerült a karakter mozgása, viszont azt kell mondanom, hogy a járművek használata katasztrófa ezzel szemben. Nem értem, hogy a homokjárót miért is kellett például beletenni főleg egy zárt helyszínen, ahol az irányítása botrányos?
2015-ben egy ilyen epizód látványát jellemezni nem egyszerű feladat. Viszont azt kell mondanom, hogy ennek ellenére nem találtam benne hibát sehol. Igaz, hogy 15 évvel ezelőtt még csak itt tartott a játékipar, de azt gondolom mindenképp jóra sikerült, s már ennél is érezhető volt, hogy a készítők a játék motorjából szinte mindent kihoztak. Ugyan akadtak kompatibilitási hibák, de ezeknek a száma elhanyagolható volt a játékidőhöz mérve. A pályák kialakítása jóra sikerült, s egy-két látványhibát inkább technikai hibára fogok, mert véleményem szerint eredetileg nem így nézett volna ki eme megvalósítás.
Összegezve azt gondolom, hogy nem sikerült ez rosszul, s kellemes délutáni időtöltés volt a kipörgetésre. Ámbár tény, hogy azért utána legalább két napot még pihentettem magam, már ami a vizuális szórakozásokat illeti, hiszen azért ez sem volt annyira sétagalopp.
Bátran ajánlható mindenkinek, aki a klasszikus szériát kedveli.