Kecskenyál blogja

Magyar cím: Hulk
A The Avengers kapcsán írtam, hogy az egyik marveles kedvenc karakterem Hulk. Ugyan nem olvastam a képregényeket, de az alap koncepcióval tisztában voltam. Ezt alapul véve nem is meglepő, hogy annak idején a moziban láttam először a filmet.  A fentebb említett alkotást is csak azért néztem meg, mert helyet kapott benne. A megtekintésekor jutott eszembe, hogy milyen régen is láttam, s ideje lenne nagy felbontású tartalomként is beszerezni, s megtekinteni.

Annak idején nekem nagyon tetszett, ámbár a mai napig nem értem, hogy hogyan is maradhatott ki nekem eme alkotás ennyi időn keresztül. Pont azért gondolkodtam el ezen, hiszen voltak olyan momentumai a filmnek, amire gyakorlatilag nem is emlékeztem. Nem kicsit gáz ez arra nézve, hogy ezt valamikor imádtam az első megtekintésekor.
Ang Lee érdekes rendező, s ez érződik is a filmen eléggé. Valahogy számomra nem is nagyon jött át, hogy ez amerikai változat lenne. Néhol előfordulnak sterilnek érzett jelenetek, de szerencsére utána szinte minden felpörög, s ezen már nem is kell aggódnia a nézőnek. Az alap koncepció ugyebár, hogy adva van hősünk, akit ér egy sugárzás, s ezek után, ha dühbe gurul hatalmas nagy zöld izmos „valamivé” válik, aki csak dühöng, és dühöng addig, míg le nem nyugszik, s nem változik vissza emberré.

Ha valaki azt várja, hogy mikor fog a zöldünk előbújni, akkor bizony legalább háromnegyed órát várnia kell rá. Ugyanis a rendező nagyjából ennyi időt szánt arra, hogy tökéletesen felépítse azt a drámai szálat, ami bemutatja, hogy a fő karakterünk milyen életutat is járt be. Az már egyszerűen kötelező egy ilyen filmben, hogy aki központban áll legyen töketlen, visszahúzódó, s nem utolsó sorban vesztes típus, s mindezek mellett muszáj neki valakibe szerelmesnek lennie. Hiszen kell lennie egy álom férfinek/nőnek, aki mindig veszélybe kerül. Ez itt sincs másképp, s bár bevallom nincs annyira előtérbe nyomva, de azért valahol kicsit zavaró.
Azt mindenképp leszögezném, hogy legalább a szereposztás remekül sikerült. Ugyanis nem éreztem egyik karakternél sem azt, hogy bizony kilógna a lóláb, s tényleg sikerült a két órát végigszórakoznom úgy, hogy valóban lekötött a film. Nem mondom, hogy tökéletes volt a casting, de ahhoz bőven elegendő, hogy az ember jól tudjon szórakozni. Természetesen itt is akad némi bugyutaság, de az még bőven tolerálható kategória volt a számomra.

Nagyjából tizenkét éves a film, s így is szabad rá tekinteni. Igaz sokan voltak már 2003-ban is, akiknek volt megfelelő a látvány, de azt gondolom ez még mindig nézhető így is. Nem mondom szerintem lehetett volna jobb, de legyünk őszinték, hogy 137 millió dollárból ennyire tellett. Persze én is elviseltem volna több akciót, de sajnos ennyire volt büdzsé. Mondjuk tény, hogy sajnálatos módon sok filléres jelenet is belekerült a filmbe, de kárpótolt mindenképp az akció része, amely tényleg üt, mint a százas szög.
Ami mindenképp meglepett – emlékeimből törlődött is – a képregény-féle megoldás. Megértem, hogy miért kellett beletenni ebbe a filmbe, de a vége felé engem már kifejezetten irritált. Ugyebár ez a kép a képben opció, amolyan képregény stílusban láthatunk a képernyőn megosztva több jelenetet párhuzamosan futni. Azt gondolom annak idején ez a moziban még működött is, hiszen a nagy vászon lehetővé tette, hogy mindenre oda tudjunk figyelni, ámbár tény, hogy még ekkor is veszhettek el részletek. Azonban egy itthoni készüléken már sokkal inkább tömör, s zavaró. Hiszen az ember nem nagyon tud rendesen figyelni egyik jelenetre sem.

Abban viszont egyetértek sokakkal, hogy sajnos a készítők leginkább drámai szálakat próbáltak belevinni a filmbe. Tény és való, hogy sokat dob a film hangulatán, de amikor az ember eléggé depresszív hangulatba kerül nem épp jó dolog, hogy akkor indul be az akció. Ettől függetlenül persze fel lehet venni a ritmust a filmmel, csak éppen száz százalékosan nem tudja magát beleélni az ember a cselekményekbe, hiszen az első kettő döntő típusú nagyon gyorsan le is zajlik.

A film bevétel szempontjából éppen kijött nullszaldósra, így nagy bukásról nem beszélhetünk. Az viszont tény, hogy a rendezők álma nem vált valóra. Sajnálom, mert elnézegettem volna még legalább két rész ezzel a színészgárdával, de azt gondolom nem lett ez olyan rossz, mint ahogyan sokan próbálják beállítani. Ha valaki nem tolja orrba-szájba a képregényt akkor talán még jól is tud szórakozni.