2013-ban cikinek, vagy szégyennek számít-e nem tudom, de én is azok közé tartozom, akik nem igazán olvasnak offline módon. Utoljára nyomtatott formában könyv a kezemben a középiskolás tanulmányaim során volt. S regényt legutoljára talán tíz évvel ezelőtt olvastam az is kötelező olvasmányok közé tartozott. Így nem is meglepő, hogy a 2001-es Pi élete számomra teljes mértékben kimaradt, habár a belőle készült film megtekintése után minden bizonnyal valóban olvasmányos mű lehet. Utána olvasva a regényt sokan megfilmesíthetetlennek tartották, s az alaptörténetből kiindulva ez bizony nem is meglepő.
Mint mindenkinek nekem is vannak kedvenc alkotásaim, amelyeket olykor előveszek, s megtekintek újra s újra. Így nálam ezek a művek a halhatatlan vizuális tartalmak közé kerültek. Nos ezek közé tartozik immáron Pi története is. Bár bevallom második megtekintésén vagyok túl, s az első valamikor év elején még a film megjelenésekor volt. Ahogyan sokan megfilmesíthetetlennek tartották úgy én pedig a filmről alkotott véleményemet pedig leírhatatlannak. De másodjára is akkora élménynek bizonyult a produkció megtekintése, mint elsőre, s kevés alkotás mondhatja el ezt magáról. Épp ezért döntöttem úgy, hogy ideje megpróbálkoznom egy bejegyzéssel, melynek középpontjában a film áll.
Amikor úgy döntök, hogy megtekintek egy filmek soha nem szoktam megnézni, hogy az adott produktumot éppenséggel ki rendezte, vagy ki volt az írója. Legtöbbször még azt sem nézem meg, hogy éppen kik azok, akik a főszerepet alakítják. Inkább csak az alaptörténetre koncentrálok. Azonban mélyebben beleásva magam a film hátterébe azt kell mondjam, hogy többször futottam bele a Pi életének rendezőjének, Ang Lee alkotásaiba, s kivétel nélkül mind tetszett. Így már elmondható, hogy a szememben nagyszerű munkát végzett, s a jövőben érdemes számon tartani, hogy éppenséggel mit is csinál.
Az alaptörténet szerint Pi Patel nem mindennapi gyermek. Sokak szerint bogaras, s sokak gúnyolódásának céltáblája. Első körben nevét egy uszodáról kapta, s mivel annak rövidítése eléggé vicces, így sokak ezt ki is használják. Így a fiatal fiúnak hamar rá kell jönnie, hogy bizony a világ nem biztosít számára könnyű életet. A valláshoz is másképp áll, hisz szinte minden Istent ismer, s egyszerre keresztény, hindu, zsidó.
Szülei indiai állatkert tulajdonosok, tehát Pi-nek nem igazán lehet panasza. Azonban mégsem elégedett teljesen az életével, hisz próbál mélyebb értelmet, s jelentőséget találni mindenben, melynek hátterében a vallás áll. A film cselekményét azonban mégsem ez képzi, még ha erről is szól a majdnem háromnegyed órás bevezető. Ami lényeges, hogy megismerkedhetünk eközben Richard Parker-rel, aki nem más, mint egy bengáli tigris.
Aki tisztában van az alaptörténettel az nyilván nem ér meglepetés a további cselekménnyel kapcsolatban. Amikor megvásárlásra került az új TV készülék akkor számomra nem csak az volt a lényeg, hogy minőségileg milyen az adott film, hanem látványilag is. S mivel az előzetes által ebben remeknek tartottam a filmet, így döntöttem mellette, mint délutáni szórakozás. Éppenséggel ezért volt meglepő, amikor elérkezett az a fordulat, amikor a család elhagyni készül az országot, hogy új életet kezdhessenek egy másik kontinensen, s magukkal csak az állatokat viszik, amelyeket jó pénzért akarnak értékesíteni. Akár egy dráma is kezdetét vehette volna, melynek középpontjában Pi és családja áll, azonban engem meglepett, amikor a hajó elsüllyedt.
A bevezető kicsit unalmasnak, vontatottnak hathat, habár én nem éreztem annak, de érdemes kitartani. Ugyanis a film közepétől elindul a cselekmény, ami teljes fordulatszámon pörög, s egyáltalán nincs megállás. Itt már csak az a kérdés, hogy vajon hogyan is fog végződni az alkotás. Annak ellenére, hogy már másodjára ültem neki még mindig le tudott kötni. Pi mindenkit elveszít, s a mentőcsónakba egy törött lábú zebra, egy hiéna, s egy orángután lesz az útitársa. Persze nem sokáig, hisz a ragadozó hiéna mindkettővel végez idővel, majd a legváratlanabb pillanatban pedig előbukkan Richard Parker, a bengáli tigris, s innentől kezdve főhősünk egyedül marad a ragadozóval egy csónakban.
A játékidő másik fele öleli fel azt a kétszáz napot, melyet főhősünk az óceánon tölt a tigrissel együtt. Annak ellenére, hogy egy veszélyes ragadozóról van szó Pi-nek még sincs ahhoz ereje, bátorsága, hogy végezzen vele. Inkább saját maga által épített, s a csónak alkatrészeiből felhasznált tutajon hánykódik a tigrishez közel. Ilyenkor sok minden megfordulhat a néző fejében, de ha őszinték akarunk lenni, akkor épp ez a kapcsolat az, amely hősünket életben tartja. Hisz van kihez szólnia, s igazából ő tartja életben.
Érdekesnek mondható, ahogyan megpróbálja idomítani az állatot, s a cél elérése érdekében eteti is. Annak ellenére, hogy nem vígjátékról van szó, azért a filmben akadnak olyan jelenetek, momentumok, amelyek mosolyra fakaszthatják a nézőt. És mindvégig lebilincselő marad az alkotás, s nekem talán a legérdekesebb rész mindenképp a húsevő sziget volt. Persze nem mondom, hogy előre kiszámíthatónak tartottam a film cselekményét, hisz abban biztos voltam, hogy Pi,s az állat is túléli majd a kalandot, habár pár dologban ért meglepetés az alkotás végén. Arról nem is beszélve, hogy főleg nagy kedvenceim azok a produkciók, amelyek olyan csattanóval ér véget, mint ahogyan a Pi élete. És persze a végén eldöntheti a néző, hogy gyakorlatilag hogyan is értékeli a filmet.
Amiről még érdemes szót ejteni az az, ami a szemünk elé tárul. Ugyanis a film látványvilága egyszerűen lenyűgöző annak ellenére, hogy az óceánon való hánykolódás a fő témája. Hihetetlen jó munkát végeztek az alkotók, ugyanis csak kevés olyan jelenet van, amelyben megállapítható, hogy Richard Parker csak egy számítógéppel generált tigris, hisz azt tudni érdemes, hogy a film forgatásához nem használtak élő állatot ebből a szempontból. És persze még akadnak bőven olyan jelenetek, amelyek valóban lenyűgözőre sikeredtek.
Összességében azt gondolom a Pi élete egy remekül sikerült alkotás, mely beléphet a halhatatlan filmek közé. Mindenesetre remek szórakozást nyújtott első, s második megtekintésre is, s ha tehetem minden bizonnyal megszerzem eredeti digitális adathordozón is, mely minden bizonnyal egy Blu-ray lemez formájában fog megvalósulni.
Aki szereti a mélyebb tartalommal, s mondanivalóval rendelkező filmeket, s emellett nem bánja, ha a látvány ámulatba ejti, akkor a Pi története minden bizonnyal tetszeni fog neki.