Nyár számomra elég nagy pangásnak bizonyult. Már abból a szempontból is, hogy sajnos az idei nyarat is kénytelen voltam munkanélküliként tölteni, s a szabadidőm túlnyomó többségénél 24 órából 24 szabadnak bizonyult. Így sajnos hamar utolértem magam a lemaradásokkal, így a nyáron nem sok mindent tudtam kezdeni magammal.
Ebből kiindulva pedig mese nincs felkiáltással új sorozatok, filmek után kellett néznem. Rengeteg új sorozatot bepróbáltam a nyáron, s sajnos ezeknek túlnyomó többsége el is vérzett szinte azonnali jelleggel a pilot epizód megtekintése után. Aztán egy szép napsütéses délutánon pedig ráakadtam a Wilfred eléggé morbid plakátjára, s bizony akkor elhatároztam, hogy bizony ezt a szériát be kell próbálni. Ugyan nálam világot nem váltott meg, de egyszeri megtekintésnek és agykikapcsolónak rendkívül jó volt.
És akkor miről is van szó? Egy amerikai remake-ről, mely egy elég morbid barátságot mutat be. És miről is szól az alapkoncepció?
Adott a lecsúszott főhősünk, Ryan, aki egy szép napon úgy dönt véget vet az életének. Azonban ez nem sikerül, de ellenben élete jelentősen felfordul, amikor a számára igen vonzó szomszéd lány megkéri, hogy vigyázzon a kutyájára, amíg ő elmegy dolgozni. A probléma pedig itt kezdődik, ugyanis amíg mindenki más egy kutyát lát, addig főhősünk egy beszélő, kutyajelmezben feszítő embert lát. Természetes ő maga is meglepődik ezen, de Wilfred annyira ragaszkodik hozzá, hogy ezen megpróbál túllépni. Ebből kiindulva pedig számomra már ekkor eldőlt, hogy bizony ezt a sorozatot nekem mindenképpen végig kell néznem.
Az alapkoncepció nem mindennapi, így hát elég csalódott lettem volna, ha a benne rejlő potenciát nem használják ki a készítők. De szerencsére ettől nem kell tartani, hisz a Wilfred pont olyan elborult, mint amilyennek tulajdonképpen látszik. Tökéletes kikapcsolódás lehet bárkinek, aki vevő az effajta morbid viccekre, hisz a készítők beleadtak apait, anyait. Számomra talán mégis a legnagyobb pozitívum, hogy olyan jól sikerült a sorozatot felépíteni, hogy valahogy időközben simán elfelejtettem arról gondolkozni, hogy vajon főhősünk – sokakkal ellentétben – miért is lát egy kutyának öltözött férfit, egy kutya helyett. Ugyan ezzel kapcsolatban csöpögtetnek nekünk információkat a készítők az évad alatt, de valahogy épp ez a szál volt az, ami igazán érdekelt engem.
Wilfred tipikusan az a karakter, amelynek hülyeségein lehet borulni. Fő feladata leginkább az lenne, hogy Ryan-t próbálja kimozdítani a szürke hétköznapokból, s ehhez még persze társuljon még az önzetlen baráti szeretet. Már az első epizódokban is láthattunk olyanokat, ami eléggé meredek lehetett egyes nézőknek, tehát a sorozat épp azoknak is készül, akik szeretnek meghökkenni furcsa dolgokon, illetve szinte semmi nem csapja ki nálunk a biztosítékot. Így már az első epizódok után nem kell meglepődni azon, ha mondjuk főhősünk éppenséggel nagy dolgát a szomszédja csizmájában végzi el, vagy éppen füvet szív „barátjával” az alagsorban, vagy pedig emberek követnek el öngyilkosságot elég morbid módon.
Amit talán mindenképp ki tudnék emelni az egészből az viszont a karakterek sokszínűsége. Egyszerűen nem oszthatjuk fel a sorozatot az alapján, hogy ki a jó és rossz karakter. Címszereplőnkről példának okáért az évad alatt elég sok mindent gondolhatunk, hisz legtöbbször úgy tűnik, hogy Ryan életét akarja tönkretenni azáltal, hogy sok mindenre ráveszi, melynek következtében életét simán tönkreteheti végérvényesen. Aztán valahogy mégis történik egy olyan dolog, amivel nyilvánvalóvá válik a nézőnek, hogy ennek a fura barátságának éppenséggel az lenne a lényege, hogy depressziós főhősünkön segítsenek, s végre változtathasson az életén. A fentiek alapján mondható zseniálisnak az évadzáró többek között, hisz az évad alatt hiába követett el Wilfred olyan dolgokat, ami számunkra első látásra azt éreztette, hogy „barátja” életét akarja tönkretenni, de tulajdonképpen ezt főhősünk önmaga végzi be az évad végén, hisz jelentősen sikerül nem csak a sajátja, hanem ismerősei életét is megváltoztatni. Nem mondom, hogy a legjobb évadzárót láttam eddigi megtekintett sorozatokat illetően, de arra mindenképp elég volt, hogy egy laza nyári kikapcsolódásnak tökéletes legyen, így minden bizonnyal a jövő nyáron is a sorozat mellé teszem le a voksomat, hisz mint ismeretes, már a zsákban van a második évad.
Alkotói ötletekben nem szenved hiányt a sorozat az tény, s bizony akadhatnak olyan jelenetek a nézők számára, ami kapcsán igencsak kikerekedik a szeme. Ezeknek a megvalósításához viszont szükség van megfelelő színészekre, hisz nélkülük az alapkoncepció nem működőképes, hisz biztosan mindenki tudnak olyan sorozatot, filmet mondani, amely azért volt számára halálos ítélet, mert bizony a készítők igencsak félrenyúltak a szereposztásnál.
Nos a Wilfred ebből a szempontból zseniálisnak mondható, mert a sorozat azon szériák egyike, amelyben egyszerűen nem tudok felhozni számomra igencsak irritáló karaktert és/vagy színészt/színésznőt. A sorozat kezdetekor némi ellenérzést váltott ki Elijah Wood megjelenése, akitől egyébként hidegrázást tudnék kapni. De szerencsére nyújtott annyit a sorozatban, hogy már a pilot epizód után ne a hibbant hobbitot lássam benne, aki iszonyú hosszú három órás film alatt egy gyűrűt szorongatott a kezében… És ez viszont rendkívül pozitív dolog volt. Ugyanakkor Wilfred megformálóját is sikeresen eltalálták, ehhez kétség nem fér. És persze a többi, szinte háttérben mozgolódó karakterről is hasonló módon elmondható mindez.
Ugyanakkor számomra azért akadtak negatívumok is. Az évad közben azért akadtak gyengébb részek is, amikor úgy éreztem, hogy a készítőknek a kezdeti lendületből igencsak megcsappant a kreativitás, hisz 2-3 epizódon keresztül az az érzésem támadt, hogy írói kreativitás híján szinte ugyanazt a felállást nézem egy bizonyos epizód óta. De szerencsére az évad végére helyreálltak ezzel kapcsolatos aggályaim.
Ugyan remek kikapcsolódás volt számomra a nyáron, de hiába a sorozat zsenialitása számomra csak az egyszer megnézős kategóriába landolt a széria. Ott azért elég jó helyet foglal el, de lemezre már nem kerül nálam. Mindenesetre kikapcsolódásnak tökéletes volt, így szinte biztos, hogy a következő évadra is befizetek, mert érdekel a folytatás.