Azt hiszem kevés olyan ember van, aki olyan kacifántos utat járt be a Resident Evil-lel, mint én.
Számomra örök és halhatatlan státuszba emelkedtek a filmek, hisz először a megfilmesített változattal találkoztam jó pár évvel ezelőtt, amikor is az az egyik ismert kereskedelmi csatorna a műsorára tűzte. Nem sokkal később azonnal megszereztem a második részt, s tűkön ülve vártam a harmadikat. Három tökéletes epizód valamint egy mesteri animációs film (Degeneration) elég ösztönző volt ahhoz, hogy egy évvel ezelőtt bepróbáljam a játék negyedik részét, ami sajnálatos módon nekem csalódás volt. Új PC-met izzasztani kellett ehhez pedig tökéletes alapanyagnak bizonyult az ötödik rész, ami szintén nem vett meg engem. Nagyjából grafikai szempontból volt számomra élmény.
Természetesen látatlanul nem is lenne ez érdekes, azonban a film megtekintése után bizony fontos megemlíteni, hisz jócskán merít a tavaly megjelent ötödik játékból a film negyedik epizódja, mely igazából valamilyen szinten az első résszel egy lapon említhető már ami a megvalósítást illeti.
Azt hiszem nem árulok el nagy titkot, hogy a negyedik rész is nyitva hagyja a történetet, tehát szinte majdnem biztosan kijelenthető, hogy – ha a készítők, s a színészek is úgy látják – akkor 3-4 év múlva feltehetően érkezik egy ötödik rész. Bevételek alapján ez biztosra vehető, hisz a 60 millióból készült negyedik rész ugyanennyit vissza is forgatott saját hazájában, ami nem a legjobb teljesítmény, ellenben nemzetközi szinten tarolt a korábbi filmekkel ellentétben, s a 207 milliós bevétellel (összesen 267 millió ugyebár) a legsikeresebb Resident Evil jelen pillanatban.
Ugyan nagy rajongója vagyok a szériának, de az kijelenthető, hogy a negyedik epizód a többihez mérten gyenge. Ezen nem is kell csodálkozni, hisz részről részre tudtak újat nyújtani. Ellenben a harmadik epizód után hova lehetne fejlődni? Maximum látványban lehetne másban nem. S ez meg is látszott az Afterlife-on, melyről nekem az a benyomásom, hogy igyekezett visszanyúlni az első epizódhoz. Legalábbis nekem így jött le. Csak azóta bemutatásra került két folytatás is, s ennek fényében ez így nekem nem elég. Kevés volt, s úgy érzem valami hiányzott.
Az Afterlife remekül kezdődik. Hisz láthatjuk Alice klónjait, akik igyekeznek az Umbrella Corporation eldugott rejtekhelyeire beszivárogni, s a dolgozókat szépen lekaszabolni. Ezzel remekül is eltelik a film első negyed órája, ami minden bizonnyal élvezetes lehetett 3D-ben. Azonban a negyed óra leteltével kellene valamit csinálni. Így hát Alice klónjai meghalnak. Az eredeti pedig szépen elveszti emberi képességeit. Ami részemről eléggé nagy érvágás volt a karakterrel szemben. Ráadásul hozzátartozik az igazsághoz, hogy elég érdekes megoldás volt ezek után bedobni egy repülőgép szerencsétlenséget, amit élő ember ebben a formában túl nem élhet. Alice-nek sikerült.
Azt már a trailerből is láthattuk, hogy a negyedik rész nagyon az ötödik játékból akar ötleteket meríteni. Ami egyébként nem volt rossz húzás, de itt pont éreztem ennek hátulütőjét sajnos. A korábbi szereplőgárdából egyedül Ali Larter köszön vissza, aki ugye a mellkasára erősített szerkezet miatt amnéziában szenved. Na ő megkapja bátyját Chris-t, aki ugye a játékból lett átvéve. Ezzel semmi baj nem lenne, ha a játékbeli Chris nem egy kigyúrt, erősen férfias kétajtós szekrény lenne. Ezzel szemben a filmben megkaptuk a Prison Break sztárját, aki fantasztikusan tudja összeszorítani a fogát, s olyan képet vágni, mint akinek két hete szorulása van. Legalábbis ezt műveli színészkedés címszó alatt. De szerencsére viszonylag keveset szerepel a filmben így ez megbocsájtható a részemről.
A képességeitől megszabadult Alice társai után ered, azonban csak az Umbrella Corporation ügyködéseinek a nyomát találja. Ekkor hosszas repülés után sikeresen leszáll egy épületen, s innentől kezdve az egész szinte az első részre hajaz. Azaz egy bezárt létesítményben kell túlélni úgy, hogy közben több millió élő halott szeretne bejutni az épületbe, ami ugye valaha börtön volt. Itt jelenik meg a zombik új „faja”, amit a filmben gyakorlatilag nem magyaráznak meg, hogy hogyan is alakult ki. Ez egy az egyben a játékból lett átemelve, de így nem a legjobb módon lett megoldva, hisz valamiféle magyarázatot igencsak rittyenthettek volna ide. Ezt még csak csak elviseli az ember, azonban megjelenik egy fura teremtmény is, aki leginkább a Silent Hill piramisfejű alakjára emlékeztetett. Ő róla semmit nem tudunk meg. Még annyit sem kaphattunk, hogy miután szépen harcképtelenné tettük megtudjuk, hogy mit is rejt a maszkja.
Helyette azonban maradunk az épületben, ahonnan ugyebár valamilyen módon ki kellene jutni. Ehhez viszont ki kellene törni. Nem mondom az akciójelenetek a helyükön voltak. Még azt is remekül megoldották, hogy a menedék tulajdonképpen nem szárazföld, hanem egy hajó. Az oda jutás se egyszerű főleg ilyen nagyfokú fertőzés után, de ugye nem lehetetlen.
Ezek után nagyjából azt kaptuk, amit a játékból is lazán megtudhatunk. A főellenség egy az egyben (képességekkel együtt) az ötödik részből lett átemelve, ami egy csöppet csalódás volt. Történetileg legalábbis.
És akkor a játékból való egy az egyben való átemelésnek itt még nincs vége!
A legnagyobb pofátlan – és egyben idióta – húzásnak tartom azt, amikor egy rendező fogja és a stáblista közé vagy a végére szúr egy plusz jelenetet ezzel is egy lökést adva a filmnek illetve a készülő folytatásnak. Egyszerűen ennek nem látom értelmét, mert a jelenet ott van, de igazából nincs. Kapcsolódik a filmhez, de mégis kilóg. Furcsa.
A játékokban is nagy népszerűségnek örvendett Jill Valentine, aki részben kinyírtak, azonban az ötödik részben kiderült: életben van. Azonban a mellkasán lévő szerkezet hatására teljesen kifordul önmagából. Nos ezt átültették a negyedik filmbe is. Azonban csak egy nyúlfarknyi jelenetet kapott végül, azt is a stáblista közepén!! Olyan tökéletesen lett átemelve ez a szál, hogy én fel sem ismertem Sienna Guillory-t, aki a játékokhoz hűen vállig érő fekete haját hosszú copfban lévő szőke hajzuhatagra cserélte. Ez abban az esetben lesz übergáz, ha nem készül folytatás. Vagy ha készül, de a színésznő mégsem lesz benne.
Összességében nem volt ez olyan rossz, mint ahogyan többen állították. Világot az előző részekhez képest nem váltott, s igencsak kezd kilógni az a bizonyos lóláb, de még így is bőven nézhető, szórakoztató részt sikerült összedobni a készítőknek. Az nem kérdés, hogy a folytatásra is vevő vagyok feltéve, ha lesz.