Platform: PC
Lassan 15 éve annak, hogy Lara Croft „megszületett”. 1995-ben az akkor még létező Core Design kapta a nemes feladatot, hogy egy igen érdekes három dimenziós kalandjátékot tervezzen meg. Először férfi karaktert szerettek volna, de később a készítők úgy gondolták hiány van a női főszereplőknek a játékpiacon, így végül napvilágot látott Laura Cruz, akinek neve végül Lara Croft-ra módosult.
Gőzerővel folyt a munka a Core Design stúdióban. A készítők mindent beleadtak, s végül 1996 novemberében megszületett a Tomb Raider, mely hatalmas sikert ért el. Megjelent PC-re, Sega Saturn-ra, Mac-re, majd pedig 2003-ban pedig Nokia N-gage-re is tiszteletét tette Croft kisasszony. A játék átütő sikert ért el, s nem volt olyan számítógéppel foglalkozó újság, ami ne említette volna meg a domború idomairól is elhíresült kincskeresőt. Azóta nyolc folytatás, négy kiegészítő epizód, egy arcade típusú rész, s két mozifilm viseli a Tomb Raider nevet. Az első epizód még DOS programra íródott, így a mai kor gépein igencsak nehézkesen tudjuk elindítani a játékot. Persze mindenre van lehetőség, s ha kellően kutakodunk akkor minden bizonnyal jó pár olyan helyre eljuthatunk az internet segítségével, amely hasznos információval tud nekünk szolgálni, hogy újszerű PC-nken is elinduljon a játék. 15 éves játékról beszélünk, tehát senki ne várjon csodát a grafikától. Részemről másodlagos is, hisz egy játékot el tud ugyan adni a grafikai megjelenés, de ha mögötte nincs minőség, nincs beltartalom akkor talán egyszeri végigjátszás talán még belefér, de hogy soha nem fog az ember leülni elé az egyszer biztos. A Tomb Raider első része pedig pont ékes példája annak, hogy ennyi idő elteltével is érdemes ismét elővenni annak, aki annak idején nagyon szerette. Azok, akik pedig hajlandóak a kilencvenes évek játékaira is szentelni időt azoknak mindenképp kellemes kikapcsolódás lehet maga a játék feltéve, ha a műfaj is bejön. Sokak szerint a mai játékokban nincs kihívás. Az első rész kipörgetésekor két klaviatúrát kellett cserélni. Tehát a korszakalkotó első részről mindent lehet mondani csak azt nem, hogy könnyű. S ráadásul simán számolhatunk 11-12 órás játékidővel is!
Függetlenül attól, hogy hatalmas rajongója vagyok a sorozatnak, de a korszakalkotó első résszel csak demó formájában találkoztam. Már akkor is megfogott, de csak a második epizód után éreztem azt, hogy ennek is neki kell ülnöm. És nem mondhatom azt, hogy csalódtam. Rengeteg kínlódás volt a végig vitel, hisz az első pályákon még akkori zöldfülű énem hamar átjutott, de utána már következtek az igazán nehéz pályák. S bizony sokszor órák mentek el azzal, hogy bolyongtam össze vissza, mert nem találtam egy kivezető utat, vagy pedig nem találtam meg a kulcsot és/vagy eszközt ahhoz, hogy továbbjussak. Mint ahogy említettem, hogy sok mindenről ismert volt a játék csak éppen nem a könnyűségéről. Annak idején a számítógépeknek igencsak megvoltak a korlátait, s ennek ellenére az első epizód hatalmas nagy belső terekkel, s igencsak hosszú játékidővel rendelkezett. Emellett pedig rengeteg alternatívát is hordozott magában. Mai szemmel hihetetlennek tartom, hogy annak idején mennyire jól tudtak az alkotók korlátok mellett is ilyen alkotást létrehozni úgy, hogy szinte ne legyen olyan, aki nem próbálkozott volna meg a játékkal legalább egy demó erejéig.
Történet szerint adott hősnőnk, aki azt a feladatot kapja, hogy kerítsen elő egy ősi tárgyat, ami Scion néven ismert. Természetesen kezdetben nem is kap semmiféle információt, hogy miért is kell oly sürgősen előkeríteni a tárgyat. Kalandornőnk azonnal neki is áll. Az első átvezető animációban máris fűbe harap az, akit segítőnk lenne, így onnantól kezdve egyedül maradunk egy kietlen helyszínen. És itt bizony igencsak ébernek kell lenni, hisz csapdákon kívül a játék túlnyomó többségében lesből támadó állatokkal is keményen meggyűlik a bajunk. De ennek ellenére a játék 1/3-ad részét teszi csak ki tényleges akció. További 1/3-ad a rejtvények megoldására szolgál, s a maradék 1/3-ad pedig az aktuális helyszín felderítésével telik el. S eközben pedig igencsak figyelmeseknek kell lennünk, hisz a játék monumentálisan hatalmas belső terekkel dolgozik, s ha tovább akarunk jutni akkor bizony nyitva kell tartanunk a szemünket.
Az első epizódban ellátogatunk Görögországba, Egyiptomba, s egy lakatlannak vélt szigetre is. Kezdetben egy kietlen barlangrendszerben kell megismerkedünk a játékkal. A kezdés kicsit könnyű, hisz ez még amolyan bevezetőpályának mondható el. Kis figyelemráfordítással tovább tudunk jutni egy hamar. Ezek a pályarészek nem is olyan hatalmasak, mint a későbbiek. Ott már igencsak résen kell lenni. Az első epizód érdekessége, hogy igazából egy-két esettől eltekintve emberi ellenfelekkel szinte nem is lesz dolgunk. Ellenben állati és egyéb teremtményekkel pedig igen. Az esetek többségében szinte a semmiből támadnak ránk, így ha kissé labilis az idegrendszerünk akkor jobb, ha a játékot hanyagoljuk. Egyébként is billentyűzettörő nehézségűvé avanzsál át a játék második felére. Tehát az egyszerű játékokon nevelkedett játékosnak nem lesz egyszerű dolga.
De nem kell megijedni, hisz szinte minden adott ahhoz, hogy teljesíteni tudjuk a szakaszokat, s előrébb tudjunk jutni a játékban. Elsősorban oldalunkon viseljük a dupla pisztolyunkat, melynek muníciója végtelen, tehát nem maradhatunk lötyögő fekáliában bizonyos helyzetekben, mert elfogy a lőszerünk. Emellett előrehaladva még három fajta fegyverzetet is összeszedhetünk. Ezeknek már persze nem végtelen a muníciója, de ezzel szemben sebzésük nagyobb, mint a dupla pisztolynak, így érdemes gyűjtögetni, s mindenféle elérhetetlennek tűnő helyre feljutni, illetve minden szegletbe benézni, mert általában nem az orrunk elé teszik az utánpótlást. Ha megsérülünk akkor sincs probléma, hisz van lehetőségünk gyógyulni is. Ezt a pályákon összegyűjtött elsősegély csomagok segítségével tudjuk megtenni. Ebből két fajtát gyűjthetünk be: egy kicsit, s egy nagyot. A képernyő bal felső sarkában megjelenő életcsíkot tölthetjük fel ezzel. A kicsi félig hosszabbítja meg, míg a nagy teljesen feltölti. Ezeket a hátizsákunkban találhatjuk a többi eszközeinkkel együtt. A megfelelő billentyű lenyomásával itt szinte mindent elérhetünk: fegyvereinket, statisztikákat, s szinte teljesen hasznavehetetlen iránytűt.
Fegyvereink, s eszközeink segítsége még nem elegendő ahhoz, hogy a pályákat, s később a játékot sikeresen teljesítsük. Szükségünk van főhősnőnk akrobatikus képességeire is! Ha szükség hozza ugornunk kell, vagy akár szaltózhatunk is a levegőben. Utóbbi leginkább azért fontos, mert így elkerülhetünk jó pár támadást, amit majd később ellenfeleink mérhetnek ránk. Emellett még fontos szerephez jutnak majd az elérhetetlennek tűnő magas peremek és kiszögelések. Ezekre igencsak oda kell figyelni, mert rendkívül precízen kell kivitelezni az effajta ugrásokat. Ugyanis könnyen előfordulhat, hogy nem megfelelő pillanatban lenyomott billentyűnek köszönhetően hatalmas zuhanás közben befejeződik a játék számunkra. És persze ilyenkor jöhetnek újabb dührohamok az egyszeri játékostól. Ugyanis a játék nem ment automatikusan, szóval kénytelenek vagyunk bizonyos időközönként mi magunk menteni. Amivel nagy baj nem lenne, de ennél is nagyon figyelni kell. Ugyanis könnyen megtörténhet, hogy nagy kalandozásban elfelejtünk menteni, s egy hirtelen halálozásnak köszönhetően akár fél-egy órányi játék is odaveszhet. Emellett nagyon ügyelni kell, hogy pontosan mikor mentünk, ugyanis velem többször előfordult a teljes szériánál, hogy ugrásnál sikerült menteni egyet. Amivel nagy baj nem is lett volna, ha mondjuk éppenséggel sikeres ugrásról lett volna szó. S bizony akadtak olyan helyzetek, amikor a játék felénél kellett szépen újrakezdenem az egészet. Hát mit ne mondjak eléggé ropogott a billentyűzet a kezeim alatt.
Ha kellőképpen belemelegedtünk a játékba, s a nyugtató is közelben van akkor minden adott ahhoz, hogy teljesen magunkévá tehessük. Persze, ha képesek vagyunk a ránk leselkedő összes feladványt, keresgélést megoldani, s az ellenfeleket is hidegre tenni. Ráadásul az utolsó másfél óra a játékból az, ami igazán idegőrlő tud lenni, s ha bárki eljut a végére, akkor nem árt öt percenként menteni minimum.
Függetlenül attól, hogy a játék elég hosszú (s, ha elég bénák vagyunk, akkor akár 20-25 órás játékidővel is számolhatunk akár!) a helyszínek száma, s változatossági eléggé kevés lett. Noha hatalmas belső terekkel van dolgunk, így utóbbi kárpótol minket. Sajnálatos módon főhősnőnk minden helyszínen ugyanabba a göncbe viszi véghez, de ugye ez kalandjáték nem divatbemutató. Megbízható dupla pisztolyunk mindig mellettünk lesz, hogy a gázos helyzetekből kimentsen minket. Amennyiben sikerül a végére érnünk, s még mindig lesz egy kis hiányérzetünk akkor mindenképp ajánlható az első epizódhoz készült Unfinished Business, amely jelentősen rövidebb az első résznél, de teljessé teszi a játékot. Ha vért izzadtunk, hogy végére érjünk a játéknak akkor minden bizonnyal megfogjuk érezni a siker bódító, már-már orgazmushoz hasonló érzését.
Akinek nem volt dolga még az első résszel, s hajlik az akció és/vagy kalandjátékok irányába annak mindenképp ajánlható az epizód. Persze, ha képes a grafikától eltekinteni, s hajlandó időt szakítani arra, hogy működésre bírja a lassan matuzsálemi korba lépő játékot. A játékélmény garantált.
Frissítve: 2012. június 01.
A bejegyzés a következő oldalakon olvasható még: