DLC. Ez az a szó, ami régen úgy hatott a játékosokra, mint egy füves cigi. Most ez a szó nagyjából olyan hatást vált ki egy játékosból, mint egy nem várt számla, mely után eléggé felemelkedik a vérnyomása az adott személynek, s nem pozitív szempontból. A vizuális tartalmak a célközönség szórakoztatására készül, de ez csak másodlagos szempont, hiszen az első a bevétel. Számomra inkább gyomorforgató, hogy megjelenik egy húzócím, melyre a többség hajlandó nem kis összeget áldozni. Remek példa a Rise Of The Tomb Raider, mely alaphangon 12 ezer forintba „fájt”, de ha érdekel, akkor mellé vásároljam meg a címbéli kiegészítőt majdnem 3 ezer forintért. Ha a többit is hozzászámoljuk, tehát egy teljes játékot akarunk kapni akkor majdnem 20 ezret kicsengettünk, hogy teljes játékunk legyen. Szép.
Igyekeztem nem foglalkozni ezzel a ténnyel, de végül beadtam a derekamat, mert kíváncsi voltam rá. Lassan két hónapja, hogy végére értem az élménynek, de még csak most jutottam el oda, hogy bejegyzést is tudjak róla írni.
Az alap játékkal először Xboxon találkoztam, majd végül a végső megmaradó kiadás részemről a PC változat lett. Kezdetektől követtem a széria alakulását, még ha csak 13 évvel ezelőtt csatlakoztam a rajongókhoz. Sok újragondolást megélt már a franchise, s a 2013-as rész sikerült valóban elég jóra. Ezt a nyomvonalt követte a tavaly év vége felé megjelent folytatás, ami nálam azért hagyott némi keserű szájízt, mégpedig azt, hogy a franchise lassan már nem is emlékeztet egykori önmagára, továbbá nagyon és nagyon hiányoznak nekem az egzotikus helyszínek, de még bizakodó vagyok.
A DLC-s húzásokra kifejezetten haragszok a fentiek miatt, illetve főleg akkor, amikor exkluzív címként indulnak. Szerencsére itt nem ez történt, így végül a vásárlás mellett döntöttem. Részemről egy negatív élményként éltem meg, hogy legalább negyed órát keresgéltem, hogy honnan is tudom elindítani a kiegészítőt, mert a játékon belül nem találtam. Mire feladtam, s az internetet hívtam segítségül megtudtam, hogy gyakorlatilag a játékon belül az egyik pályán lehet választható küldetésként nekifutni. Ez akkor tud frusztráló lenni, ha valami okból újra lett kezdve a játék, s nincs aktuális mentés a teljes játékról, hogy külön csak ezzel a résszel foglalkozzunk.
Az alap játékban iszonyatosan sok misszió jut ránk, melyben különböző dolgokat kell végrehajtanunk, megoldanunk, megcsinálnunk. Nem kötelező, de aki mindenképpen magas százalékokra törekszik, mely a főmenüben is megcsodálható kénytelen belevágni. A Baba Yaga: Temple Of The Witch is egy ilyen küldetés. Szovjet hó fedte táján egy szekrénybe megbúvó leányzót találunk, aki elmeséli szomorú sorsát, mely szerint nagyapját fogjuk ejtette egy boszorkány. Őt kell kiszabadítanunk, s ehhez a közeli barlangba kell bemennünk, hogy átlépjünk egy misztikus, s rejtélyes világba.
Ennek a külön megvásárolható küldetésnek története van, ámbár nem egy olyan nagy mérföldkőnek számít, hogy azt mondjam hatalmasat estem tőle hasra. Önmagában véve elszórakoztatott, de második nekifutásra már inkább unalmasan frusztráló.
Ahogyan haladtam benne előre egyre inkább arra jutottam, hogy ez nem más, mint egy egyszerű küldetés, amely remekül elfért volna a játékban, s érződött is, hogy ez is csak egy „kivágott rész”, mint egy utólag készített, mellyel meglepték a rajongókat. Mivel nem külön játékról van szó, itt gyakorlatilag ugyanaz történik, mint a fő részben. Nincs más dolgunk, mint hogy követni az utasításokat, illetve a történetben bekövetkező fordulatok szerint cselekedni, illetve ennek köszönhetően tovább jutni. Szerencsére sokkal, de sokkal kevesebb gyűjthető tárgy van, mint magában a fő játékban, de még ezzel is el lehet szórakozni, mely jelentősen növelheti az egyébként karcsú játékidőt.
Talán a legnagyobb hiányossága a játéknak, hogy nincsenek felfedezésre váró sírok, illetve hozzájuk tartozó tartalmak. Így nagyjából kapunk egy viszonylag közepes terepet, ahol előre kell haladunk. Nagyon sokféle ellenség várhat ránk, de a legnagyobb probléma akkor kerül elénk, amikor vissza kívánunk menni a küldetés teljesítése után gyűjtögetni, s ekkor szembesülünk azzal, hogy bizony ez a terep a közepesnél is kisebb. Azaz tetszik, vagy nem ha nagyon, de nagyon óvatosan haladunk előre, s mindent össze akarunk gyűjteni akkor is legfeljebb két óra, ha összejön játékidőben.
A játék fejlesztői nagyon rágyúrtak a látványra, s minden másra, s nem is csoda, hogy annyi pozitív értékelést kaptak mindenhonnan. Habár tény, hogy számomra mozgásbeli anomáliák rontottak az összképen, illetve PC-re történő megjelenéskor kiderült, hogy bizony a csúcskártyákat is úgy megfekteti Lara új kalandja, hogy öröm nézni. A sokadik javítás már valamennyire helyre tette a játékot, s így viszonylag az új kiegészítő már gördülékenyebb végig vitelt eredményez, habár látványban azért nem igazán estem hanyatt.
Összegezve azt kell mondanom, hogy erős közepest tudnék a kiegészítőre adni, hiszen rövid is, olykor üres is, s simán elfért volna az alap játékban, melynek játékidejét jelentősen kitolta volna. Nem mondom, hogy csalódtam, de véleményem szerint a Tomb Raider DLC ügyben bizony elég rossz úton jár.