Magyar cím: Bosszúállók: Ultron kora
Régen nagyon szerettem a szuperhősös filmeket. Nem tudom miért, de nagyon kevés volt az olyan, ami nem tetszett volna. Azok leginkább tényleg azokra volt jellemző, ami majdnem nulla költségvetésből készült, s iszonyatosan vér ciki jelenetekkel volt teletűzdelve. Az évek múltán azonban azt kell mondanom, hogy eme felállás megváltozott. Nagyjából saccolva olyan 2006 óta nagyon nem is láttam olyan filmet, ami tetszett volna.
A környezetemben szinte mindenki megvan őrülve eme filmért, s bizony az interneten is csak csupa pozitívat olvastam róla úgy, hogy közben igazából nem is nagyon estem hanyatt már az előzetesétől sem. De végül megtört a jég, s végül bevállaltam az első részt. De továbbra sem tudtam, hogy mit is eszik ezen a nép. De mivel a kedvenc karakterem benne volt, így hát esős délutánon végül bepróbáltam a másodikat is, természetesen szigorúan itthon.
Nem vagyok képregény rajongó, s nagyon nem is olvastam effajta nyomtatott kiadványokat. Ebből fakadóan szinte semmi elvárásom nem volt már az első résszel kapcsolatban sem, habár tény, hogy nem estem tőle hanyatt. Nagyon nem. Mondjuk az is igaz, hogy semmit nem is vártam tőle. Végül úgy döntöttem, hogy letudom a második részt is, ha már mindenki úgy oda van érte, akkor legalább egy ilyen fajta beszélgetésbe én is beletudjak már kapcsolódni, hogy én is láttam ezt a „remek művet”.
A történet igazából mellékes, mert nagyjából ugyanazt láthatjuk, mint minden egyes ilyen kaliberű filmben. Jön valami gonosz, aztán veszélyben a civil emberek, s a föld, s bizony meg kell menteni őket. Annyi különbséggel, hogy jó pár különálló filmmel rendelkező karaktert gyors összedobáltak egy filmbe, hogy aztán egy csapatot alkotva szépen előre törjenek. Továbbra is azt gondolom, hogy nem a legjobb lépés volt ez a készítők részéről, mert valahogy nem nagyon tudtam átadni magam az élvezeteknek. Inkább csak azt éreztem, hogy valami tököset akartak készíteni, de valahogy csak arra volt jó eme epizód, hogy megint csak felírjak egy címet a listámra, amivel lehet tesztelni egy Full HD televíziót.
Túl sok változás nem történt az előző rész óta. Itt azt mondanám, hogy ez egy tisztes iparos munka lett. Mondjuk miért is változtattak volna a készítők egy olyan dolgon, amit az emberek imádtak? Talán a játékidőt tolták ki egy kicsit, ami számomra a vége felé inkább már kínszenvedés volt.
Miközben épp a megtekintés zajlott részemről azon gondolkodtam, hogy vajon már mindent elsütöttek a filmkészítők, hogy egyedi tartalom már gyakorlatilag nem is nagyon létezik, vagy csak egyszerűen az én ízlésem változott meg. Ami mindenképp biztos, hogy jelenetről jelenetre kezdtem már elemezni a filmet a vége felé, s egyre inkább éreztem azt, hogy ez sem nyújt semmi különlegeset történetileg, hanem inkább csak egy látványmozi. Amivel még semmi gond nem lenne, ha én csak erre utaznék. De sajnos az a baj, hogy ez nem így van. Nagyon nem így. Egyes karakterektől még jobban falra másztam, mint az első részben, s a probléma nálam ott kezdődött, hogy ez a film végéhez közeledve olyan szinten megnőtt, hogy már csak azért nem kapcsoltam ki, mert már túl voltam több, mint a felén.
Ha őszinte akarok lenni, akkor ez nem tetszett. Nagyon nem. Az az érzésem, hogy nekem ez a széria nem fog semmi különlegeset nyújtani a továbbiakban sem, s a harmadik részre (a stáblistás jelenet mindenképp erre következtet) nem is óhajtok maradni. Mást nem egy unalmas esős délután bepróbálni a látvány miatt….