Magyar cím: A csodálatos pókember 2.
Kisgyerekként szinte közvetlenül miután megtanultam olvasni odavoltam a képregényekért. Mivel anyagiak terén azért volt némi korlát, így azért nem tudtam annyira terjeszkedni, így végül megrekedtem a Donald Kacsa szintjén. Azt azonban élveztem. Egyszer azonban úgy hozta a sors, hogy lehetőségem volt más képregényt is vásárolni. A választásom azonban nem másra esett, mint Pókember kalandjára. Bevallom nem nagyon voltam képben, így szerencsésen el is vesztem a történet hálójában. Ezt a vonalat nem is nagyon erőltettem tovább, s ebből fakadt is többnyire az, hogy nem estem hanyatt, amikor meghallottam, hogy film készül belőle. Nem is véletlen, hogy valami agyonmásolt lemezen jutott el hozzám az első film. Innentől nem volt megállás, s a második epizódot már moziban néztem meg. Az itthoni büdzsének volt köszönhető az, hogy a harmadik ebben a formában kimaradt nálam.
Sokak szerint azonban nem vesztettem sokat. Ha őszinte akarok lenni nekem eléggé furcsa élményt nyújtott ugyan, de nem utáltam. Ellenben kíváncsi voltam, hogy mikor érkezik a negyedik rész. Eltelt egy év, eltelt kettő…. eltelt öt. De valahogy sehogy sem akart jönni a pókember negyedik része. Eközben gondolom sokaknak feltűnt, hogy az amerikai filmgyártás most a reboot korszakát éli, így hát a kedvenc hálószövőnket is elérte ez a „pestis”, s így ő is megkapta a maga kis reboot-ját, mely a The Amazing Spider-man nevet kapta végül. Én vagyok talán az, aki legjobban utálja az ilyesmit, s annak ellenére, hogy nem voltam rajongója se a képregénynek, se az első trilógiának mégis köpködtem aztán ezeket a dolgokat rendesen. Aztán végül jött az első előzetes, és…. premieren ott voltam a moziban, majd miután megjelent fizikai adathordozón is meg is vásároltam azt. Részemről teljes mértékben kijelenthető volt, hogy jót tett az újraindítás ennek a szériának, mert nekem teljes mértékben bejött. Az már más kérdés, hogy ezekből fakadóan azért akadt némi gubanc is. Rajongókkal.
Az első rész idején se volt titok, hogy a Sony minimum trilógiát akar csinálni a jóra sikerült reboot-ból. Nem is bízott semmit a véletlenre. Habár én nem olvastam rengeteg képregényt, de sokak elmondatása szerint a jelenlegi alkotás áll legközelebb ahhoz a figurához, amelyet sokak megszerettek a papír formájú történetei alapján. Ez mindenképp érdekes, habár az már biztos, hogy ennek ellenére sem vagyok hajlandó elővenni egy ilyen képregényt sem. Megelégszem én a filmmel.
Visszatérve azonban a vizuális alkotáshoz ez volt az első film, amelyet tényleg vártam az évben, s biztos voltam benne, hogy ha a szabadidőm, s az anyagi kereteim engedik, akkor mindenképpen ott leszek majd a moziban. Szerencsére a mai napon sikerült ezt megvalósítani. Ha őszinte akarok lenni, akkor jó pár rajongónak köszönhetően már jó pár spoilerbe belefutottam, illetve egy-két spoileres írást már sikerült magamévá tennem, melyek nem voltak túlságosan pozitívak. Így kicsit félve mentem be a moziterembe, s féltem attól, hogy majd időpocsékolás lesz az az idő, amit majd bent fogok tölteni. Mindig szoktam mondani, hogy ha valamihez nagy elvárásokat csatolunk akkor annál nagyobbat eshetünk pofára. Jelen esetben ez velem is megtörtént, de szerencsére ennek ellenére jól szórakoztam. Azonban azt viszont el kell ismernem, hogy a The Amazing Spider-Man 2. nem hibátlan, sőt!
A történet több szálon fut. Ami mindenképp pozitívum volt részemről, hogy már az első percekben kapunk több információt arról, hogy mi is történt főhősünk múltjában, amelynek egyik legjelentősebb következménye az volt, hogy a szülei magára hagyták. Persze ez az információ mindvégig ott lebeg a filmben, s erre szerencsére választ is kapunk, s nem kell várnunk egy harmadik filmre, hogy ezt a nyitva hagyott kérdést orvosolja. Azt gondolom, hogy ezzel a momentummal semmiféle probléma nem volt, s bevallom őszintén nekem némi meglepetést okozott ugyan, de igazából nem volt vele semmi probléma. Remekül tudott illeszkedni a történetbe.
Korábban már leírtam, hogy nekem sokkal inkább fekszik ez a fajta vicces karakter, amely jelen helyzetben Pókember/Peter lenne, mert valahogy sokkal jobban tud szórakoztatni, mint az előző filmek főhőse. Nyilván ebben nagy szerepe van az az őt életre keltő színésznek is, de én ezzel teljes mértékben ki voltam békülve. Ami olykor zavart, hogy pontosan nem tudtam eldönteni, hogy mit is akar. Ez alatt azt értem, hogy az első rész vége óta lebeg az, hogy a szívszerelmét bármikor elvesztheti, s nem tud dönteni arról, hogy most tulajdonképpen mi is legyen, mi is lenne jó. Ez olyannyira váltakozó a filmben, hogy néha azért eléggé zavaró tud lenni. Ezt leginkább arra értem, hogy sokszor furcsa lefolyása van a filmnek.
Míg az előző részben egyetlen egy komolyabb ellenfelet kapott hősünk, addig a készítők úgy gondolták, hogy a folytatásban illendő lenne, ha ennek a számnak a többszörösét vennék alapul. Az valahol azért egyértelmű, hogy hősünk az emberi ellenfelekkel sokkal könnyebben, gyorsabban elbánik, mint olyanokkal, akik hasonló erővel bírnak, mint ő.
Azt nehéz lenne letagadni, hogy mai napig ott lebeg nekem is az előző trilógia, így jelen helyzetben a második rész jó pár jelenetét furcsa tekintettel néztem végig. Mint ahogyan fentebb is említettem én olvastam a képregényeket, s ebből fakadóan én azért le vagyok maradva, hogy mi lett elég komolyan változtatva, de azért engem például meglepett, hogy mennyire másképp lett ábrázolva példának okáért Peter és Harry kapcsolata. Azért persze mindenképp jár a taps, hogy mennyire jól lett megalkotva ez a történet vonal, mert én eléggé élveztem. Az más kérdés, hogy itt is azért jelentősen megfigyelhető a csapongó, tömörségre való törekvés.
Elég ritka az, amikor egy filmnél azt értem, hogy nehezen telik az idő. Jelen helyzetben azonban ez megtörtént. A probléma forrása véleményem szerint az volt, hogy túl sok mindent próbáltak belesűríteni a folytatásba, azonban nem sikerült mindenre elég időt adni. Nem mondom azt, hogy voltak felesleges részek, de sokszor úgy éreztem, hogy mintha meglepetésszerűen vágták volna össze a jeleneteket. Ez alatt azt értem, hogy egyes történeti szálak akár hosszú percekre a feledés homályába merült, majd egyszer csak az arcunkba kaptuk. Érdekes.
Itt azonban szeretnék hangot adni annak a felháborodásomnak, amely bennem az első rész megtekintése óta él. Én megértem, hogy a jelenlegi filmnek egy képregény az alapja. Azt is megértem, hogy sokan rajonganak ezért a karakterért, s sokat olvastak róla, illetve ezeket a lapokat is szinte kívülről fújják. Azonban akkor is feltenném a kérdést nekik, hogy vajon miért is nem lehet illendően viselkedni azokkal, akiknek ezek a dolgok hiányoznak? Igen, igen. Ez alatt azt értem, hogy már az első epizód végén is sikeresen belefutottam abba, miszerint egyik főszereplőnek meg kell halnia. És igen, elég furcsa volt beülni úgy a moziba, hogy tisztában voltam azzal, hogy az első percben ismét feltűnő Gwen most biztosan nem fogja megélni az utolsó percet. Azért belegondoltam, hogy ez azért mekkorát ütött volna akkor, ha ez az információ előttem mindvégig rejtve marad. Persze magamat okolnám, ha mondjuk az elmúlt két hétben futottam volna bele. De azért két év hosszú idő, s már az első részről való írásoknál sikeresen belefutottam ebbe. Innen is köszönöm azoknak, akik ezt lelőtték előttem. Szerencsére azonban ennek ellenére még tudott ütni az adott jelenet, s véleményem szerint sikeresen sikerült ezt megvalósítani.
A sűrűség eléggé megérződött sajnos, főleg a vége felé. Úgy éreztem, hogy túl sokáig tartott a felvezetés, amit tudott kompenzálni a látvány, amivel semmi problémám nem volt. Véleményem szerint itt még jót is tett a 3D-s hatás. Habár nem vagyok híve ennek a technológiának, s kifejezetten irritál, ha rám próbálják erőszakolni, de itt valahogy nem zavart. Kifejezetten élvezhetőre sikerült. Ami viszont kicsit szájhúzós lett nekem az Electro karaktere volt, mert nekem nem nagyon vette be a gyomrom. Ez leginkább annak köszönhető, hogy olyan fura lett az egész karakter, s nem kapott annyi játékidőt, amivel ki tudott volna teljesedni. Hasonló a helyzet a manóval is, akire szerintem kár volt pazarolni azt a pár percet. Érdemesebb lett volna a következő részben megtenni fő ellenfélnek.
Ennek ellenére azt gondolom a készítők valamennyire azért fejlődtek az első részhez képest. Persze így is sok volt benne az üresjárat, de legalább ezeknél kaptunk némi választ azokra a kérdésekre, amik felmerülhettek az egyszeri nézőben két évvel ezelőtt. Ez persze még nem jelenti azt, hogy itt nem kaptunk kérdéseket, de legalább nem húznak bizonyos történet szálakat évekig, s ez bizony mindenképp pozitív dolog részemről. Nem igazán örültem volna, hogy ha mondjuk tíz év múlva lebbentik fel a fátylat bizonyos dolgokra. Az viszont más kérdés, hogy innentől merre is fog menni a franchise, mert egy kis drámát azért sikerült behozni. Ez mindenképp izgalmas szál lesz a következőekben.
És összegezve mit is tudnék mondani? Nem bántam meg sem azt, hogy pénzt áldoztam a jegyre, sem pedig az időt, amit a moziterembe töltöttem. Akkor is úgy ültem be, hogy vajon az aktuális megjelenéskor, ha a hátterem is engedi meg-e fogom vásárolni. Amikor slattyogtam ki a teremből akkor már tudtam a választ: igen.
Ugyan kicsit fortyogok még a mások által ellőt spoilerek miatt, de szerencsére ezek mellett is élvezhetőre sikerült. Nem tökéletes, távolról sem, de bőven szórakoztató, s nekem ez elég. Várom a harmadik részt.