Magyar cím: Zsaruk bevetésen
Valamikor 2006 tájékán lehetett az, amikor megismerkedtem a Reno 911! című sorozattal. Akkoriban vált elérhető nálunk a kábel tv, s ha jól emlékszem a csatornák közt „szörfözve” talán a Cool TV műsorán akadtam rá. Talán pár részt láttam belőle, az viszont nagyon tetszett.
Még december közepén jutott ismét eszembe, s azonnal be is szereztem az összes évadot. Pont akkor merengtem el azon, hogy a húsz perces sorozatokkal lehet legjobban haladni, ha „sorozat darálásról” van szó, főleg akkor, ha kevesebb, mint húsz percesek az adott epizódok. Ennek ellenére sikeresen leragadtam az első évaddal, de a folytatás sem rántott be egészen.
A fentebb említett dolog azért is érdekes, mert maga a sorozat tetszik, s a második évad is hozta azt a szintet, mint az elődje. Az első rész kicsit csalódás volt számomra, mert nem azt a fajta cliffhanger feloldást kaptam, mint amire számítottam, de még bőven elfogadható határon belül mozgott. Ennek ellenére a második részt majdnem másfél héttel később tekintettem meg, majd megint jött egy kis megakadás. Végül a héten nekiültem, s napi öt résszel haladva végül a mai napon kifutott nálam a második évad is.
A sorozatnak sikerült nagyon berántania, s azt gondolom, hogy az alapkoncepció is remek. Az eredeti szériát nem ismerem, aminek a paródiája lenne, de önmagában is bőven élvezhető a dokumentumfilmnek álcázott sitcom, melyben Reno megye balkezes rendőreinek mindennapjait követhetjük nyomon. Ami engem igazából meglepett, hogy az ilyen sorozatos felzárkózásoknál mindig keresek valami olvasnivalót az adott szériáról, de ennél meglepett, hogy mennyire is hanyagolva van idehaza.
A második évad 16 epizódosra sikerült, melyből nagyjából 13 volt az, amit gyorsan egymás után le is gyűrtem a napokban szabadidő függvényében. Valahol látható volt, hogy az alkotók már rendesen tudták, hogy mit csinálnak, ezért alig volt olyan epizód, amire azt mondanám, hogy elment inkább fillér résznek, mint olyannak, ami tényleg szórakoztató volt.
Az első évadban csak felszínesen volt érintve a karakterek, s azoknak a viselkedése, illetve viselkedésének mögöttes tartalma. A második évad szerencsére erre nagyon rágyúrt, így nagyon sok olyan vicces jelenet került bele, aminek köszönhetően a karaktereket még jobban meg lehetett ismerni. Nem minden esetben pozitív dolog volt ez, de szerencsére csak kis mértékben akadtak negatívumok részemről. Egyetlen dolog volt, ami viszont nem tetszett, hogy az évadzárást három részen keresztül húzták egészen az évadvégi cliffhangereig. Ámbár az átívelő szál nekem valahogy nem igazán jött be.
A harmadik évados kezdést holnap tekintem meg, ámbár tény, hogy a cliffhanger engem azért nem ösztönöz falkaparásra. Nyilván van jelentősége, hogy egy sitcomról beszélünk, továbbá nem ütött akkorát, mint az előző. Véleményem szerint kissé elnagyolt, s laposra sikerült, de szerencsére a három rész nem csak erről szólt, így nem mondhatom azt, hogy rossz döntést hoztam volna.
Előfordult azonban, hogy ha egy sorozatnak volt főcímdala, s az belopta magát a fülembe, akkor azt hallgattam napokig. Ha az csak pár másodperces intro volt, akkor többek között landolt a telefonomon, s a továbbiakban csengőhangnak használtam. Na már most a sorozat a második évadára kapott egy bővített bevezetőt, s az alapzenén is csiszoltak, s változtattak, ami véleményem szerint elég jóra sikerült. Ennek volt köszönhető, hogy pár napja már a sorozat főcímzenéje a csengőhangom.
A folytatás nem kétséges számorma, s egyértelmű, hogy holnapi nap folyamán sort kerítek az évadkezdésre.