Remek megfontolás volt részemről az, hogy visszatérek a South Parkhoz, amelyről az a véleményem, hogy az évek alatt eléggé ellaposodott ahhoz, hogy unalmassá váljon számomra, s már ne tudjam élvezni az epizódokat. Nem is véletlen, hisz nemsokára harmincadik évfordulójához ér, s minden bizonnyal hatalmas nézettséget fog hozni, ha elérkezik majd az utolsó rész. Ez természetesen csak abban az esetben igaz, ha korrekt módon zárják le, s nem az utolsó pillanatban kap egy kaszát az otthonául szolgáló csatornától.
A széria túl van már a 300. epizódján, s sok mindenre már nem is emlékszem, amely a karakterekkel megtörtént. A botrányokra viszont igen. Továbbá arra is, hogy az első tíz évad mennyi újdonságot szolgált, s mennyire is szerettem annak idején. Miután elbúcsúztam tőle nem tudom, hogy a hat epizódosra írt évadok lettek minőségibbek vagy csak egyszerűen jót tett az, hogy egy ideig parkolópályára tettem, s most tértem vissza. Egyelőre pozitívnak érzem a sorozathoz való visszatérésemet, s a soron következő évadot is úgy tettem magamévá, hogy lekötött, s jót szórakoztam rajta.
South Park: 25.évad
A South Park számomra mindig egy kellemes meglepetés volt annak köszönhetően, hogy a műfaját és megvalósítását különösebben nem szerettem. Ellenben hatalmas népszerűségre tett szert elsősorban szókimondóságának és botrányainak köszönhetően. Még általános iskolás voltam amikor elindult, s az HBO-nak köszönhetően lehetőség is volt arra, hogy az ember megismerhesse. Akkor eléggé gyermekcipőben járt a televíziózás, s ilyen tartalom műsorra tűzése komoly problémát jelentett, hiszen a nézők a mexikói és brazil szappanoperák vizuális cunamijában nem biztos, hogy be tudták volna fogadni. Élesen emlékszem azonban arra, hogy mekkora legénynek számított az, aki a szériát nyomon követte vagy látott belőle részeket.
Jómagam ebből kimaradtam, de aztán szintre hoztam magam. Hosszú ideig futó sorozatnak megvannak a maga feladatai, hogy sikeres tudjon maradni. Követi a jól bevált koncepciót és ellaposodik, elunalmasodik, melynek köszönhetően nézőket veszt. Esetleg változtat a koncepción, s ennek köszönhetően fog nézőket veszíteni. A szériával kapcsolatban nekem inkább az ellaposodás érzése keletkezett bennem. 12 évvel ezelőtt az egész sorozatot elölről elkezdtem nézni, de végül a 23 évaddal elköszöntem tőle. Az általam követett sorozatok száma tulajdonképpen már egy számjegyűvé redukálódott, ebből fakadóan pedig sokat gondolkoztam, hogy régi kedvenceket újra kellene nézi. Jelen esetben nem indultam újra, hanem hosszabb szünet után ott folytattam, ahol abbahagytam. Egyelőre nem bántam meg.
2026: A kormányváltás
A politikát, mint témakört mindig is kerültem. Annak ellenére, hogy erős véleményem volt róla. Az egyik álláspontom, hogy egy olyan dologgal állunk szemben, amiben a világ legmocskosabb dolgait lehet megtalálni emberi szemmel. A benne lévők többnyire nem az embereket akarják szolgálni, hanem hatalmat szeretnének kapni. S ennek köszönhetően pedig rengeteg információ áll számunkra rendelkezésre akár belföld akár külföldről legyen szó, hogy egyesek milyen cselekedeteket hajtottak végre ahhoz, hogy hatalomhoz jussanak vagy azt megőrizzék.
A magyar politika mindig is érdekes volt számomra, mert ugyan volt véleményem, de igazából egyetlen egy politikai párthoz sem volt kötődésem, s igazából egyiket sem támogattam. Ellenben mindig elborzasztott az, amit a politikusok műveltek. Mondom ezt úgy, hogy komolyabban én magam nem merültem el benne, s a vasárnapi volt a második alkalom, amikor elmentem szavazni. Én az objektív gondolkodást szeretem, s a politikára ez sajnos nem jellemző. Borzasztónak tartom egyébként azt, hogy mennyire tudja egy ember személyiségét, viselkedését befolyásolni az, hogy milyen politikai párttal szimpatizál. Ahogyan említettem jómagam egyik pártnak sem vagyok a híve, s komolyabban nem is érdekel. Azonban mindenképpen botrányosnak tartom, ami ebben az országban történt politika és politikai élet címszó alatt. Hétköznapi személynek tartom magam politikai párttól függetlenül, s a vasárnapi szavazás rám is nagy hatással voltak.
De miért is?
South Park: 24.évad
A South Park mindig egy érdekes széria volt nekem. Első körben azért, mert nagyon sok osztálytársam követte már annak idején, de akkortájt még az internet nem volt eléggé elterjedt, továbbá kábeltévés előfizetés sem volt. Emlékeim szerint idehaza az HBO tűzte a műsorára, amelyre egyébként is nagyobb előfizetést kellett kötni. Nekem az első évadok voltak, amelyek igazán tetszettek még akkor is, amikor sok kifigurázással nem értettem egyet. Azt gondolom kevés olyan széria van, amelynek évadai évtizedeket ölelnek fel. Egyértelmű, hogy a hosszan futó sorozatok elfáradnak, s kevés olyan szériát tudok felhozni, mely nem okozott nekem későbbiekben csalódást. Sajnos itt is ezt történt, s emlékeim szerint 2020-ban köszöntem el tőle, s a 23.évad volt az utolsó, melyet megtekintettem. Végül elfogytak a néznivalóim, s mivel többször belefutottam a reklámba, így végül úgy döntöttem adok még egy esélyt a sorozat. Ott folytattam, ahol abbahagytam.
Fizetés után
Múlt hónap munka szempontjából elég keménynek bizonyult nekem. Nagyon sok beteg kolléga lett, s többször átírása került a beosztásom, amelynek annyira nem örültem. Főleg azért, mert ez jelentősen rombolta azokat a lehetőséget, hogy munka után több szabadidőm legyen szabadidős tevékenységekre. Szerencsére jelen helyzetben elszámolásra kerül mindenféle plusz óra, így jelentősen többet kaptam, mint vártam. Sokat gondolkodtam azon, hogy mit is cselekedjek, mert régóta szemezek azzal, hogy az otthoni szórakozásomat javítom.
Első körben sokat gondolkodtam egy új fejhallgatón. Egy JBL 720BT-vel rendelkeztem otthon, hiszen nagy zenerajongó vagyok. Sajnos ez a széria kifutott, s amikor erősen akciós volt nem akartam megvenni. Mikor hazalátogattam végül az utódja egy JBL 730BT lett. Elődje már jó pár éves, s nem volt megbízható a bluetooth kapcsolat, így már rászolgált a cserére.
Annak idején nagyon sokat költöttem műszaki termékekre, mert a szórakozásom egy jelentős részét az otthontöltés jellemezte. A fővárosba való költözés, s különböző problémák végül ennek véget vetettek, s ezek a dolgok is végül az idő martalékai lettek. Végül egy tavaly vásárolt laptop szolgálta a szórakozásomat. Ez pedig már erősebb processzort, s grafikus chipet is tartalmazott, melynek köszönhetően jó pár kedvenc játékom elfutott meglepően jó grafikán. A gamer laptop vásárlás ötlete még fennáll, de időközben sajnos akadtak olyan időszakok akár munka, akár időjárásnak köszönhetően, hogy itthon voltam. Egész nap a laptop előtt ülés pedig nem igazán kötött le.
Megfordult a fejemben, hogy valahogy meg kellene oldanom a problémát a laptop kijelzőméretét illetően. Egyik ismerősömmel a közeli műszaki boltban tett sétám során elgondolkodtam, hogy ha valóban megvalósul a gamer laptop vásárlása, akkor oda egy megfelelő kijelző is kellene. A film és sorozatnézés se elhanyagolható, de televízióban nem gondolkoztam. Szintén egy akció keretén belül nem csak fejhallgatóval tértem haza, hanem egy Samsung 24′ méretű D300G modell monitorral, melynek mérete elhanyagolhatónak tűnt. Az IPS panel remek képet adott, s a 100Hz képfrissítést is jónak tartottam. A méretbeli különbségek pedig akkor mutatkoztak meg, amikor hazaérve összeszereltem, s a laptop kijelzőjét átváltottam a monitorra.
Keserű szájízem volt, amely elsősorban az elköltött pénzmennyiségnek szólt. De a fejhallgató hangzása, valamint a monitor nagysága és képminősége szinte elvarázsolt. Utóbbi elsősorban azért, mert előfizettem streaming szolgáltatásra, ahol remek minőségben élvezhetek filmeket és sorozatokat, ami nekem fontos dolog. Mindezek mellett pedig nem kell az íróasztal előtt ülnöm, hanem az ágyból is élvezhetem ezeket a tartalmakat.
Noha úgy érzem sokszor sokat költök, de azt gondolom ezek a termékek kellenek, hogy amikor itthon vagyok, akkor tudjak pihenni, s kikapcsolódni, ha egyedül vagyok épp. Nem bántam meg a vásárlást még akkor sem, ha éppen elég komoly összeget fizettem most ki.
Húsvéti tavasz
Elég régóta élek a fővárosban, de még mindig vannak olyan helyek, ahol nem jártam. Mindezt annak ellenére, hogy nem vagyok otthonülő típus, s mindig megtekintem azt, ami engem érdekel. Ennek ellenére tavaly fedeztem fel a Tóth Árpád sétányt, amely csodálatosan néz ki mikor a cseresznyefák virágba borulnak. Talán még két nap kellene a teljes virágba borulásig, de sajnos a munkám miatt nem fogok tudni kimenni. Így a mai napot használtam erre. Igaz, hogy sokan voltak, de nem csalódtam.
Itt érzem magam otthon (2026)
Az elmúlt pár évben jelentősen nőtt azoknak a magyar alkotásoknak a száma, amelyek tetszettek nekem. Olyannyira, hogy akár képes lennék többször is újra nézni. Ezzel szemben továbbra is hadilábon állok ezekkel az alkotásokkal még akkor is, ha előzetesük meggyőznek engem. Így volt ez az Itt érzem magam otthonnal is, amely emlékeim szerint februárban debütált, de mégis másfél hónap volt mire rávettem magam arra, hogy megnézzem. Az előzetessel szemben egy jobb alkotást kaptam, s s nem bántam meg a megtekintést. Ellenben azzal, akivel megnéztem a moziban.
The Meg (2018)
Magyar cím: Meg – Az őscápa
Filmekkel kapcsolatban erősen hadilában állok az utóbbi időben. Az ok leginkább az, hogy kevés az olyan, amely előzetesre megfog. Nehezen megyek el moziba, s itthon is elég nehezen ülök le olyan filmek elé, melyekről tudom, hogy különösebben nem fognak megfogni, de arra bőven elegendőek lesznek, hogy csak üljek a képernyő előtt, s nézzek ki a fejemből. Már nem egyszer szembejött velem a Meg plakátja, de valahogy nem voltam eléggé felkészülve rá. Kíváncsi voltam rá, de valahogy sajnáltam rá az időt, mert tudtam, hogy középkategóriás filmről lehet csak szó. A rossz időnek köszönhetően pedig beszorulva egésznap a lakásba rávett arra, hogy amikor eluntam magam, akkor megtekintsem.
The Pitt – 1×01 (Pilot)
Mai napig emlékszem arra az időkre, amikor sajnos csak a kereskedelmi csatornák voltak elérhetőek, ha otthoni szórakozásról volt szó. Emellett pedig az internet az otthonokban nem volt annyira elterjedve, mint manapság. Emlékszem mekkora trauma volt, ha egy sorozat lekerült a képernyőkről az alacsony nézettsége miatt vagy hónapokat kellett várni az új részekre. Az internet elterjedésének köszönhetően pedig már nem kellett megvárni a hazai premiert, mert a külföldi premier után pár nappal már naprakészek lehettünk.
A középiskolás éveim, s a húszas éveim eleje jelentette számomra az igazi sorozatfüggőséget. Nem kellett valaminek különösebben tetszenie ahhoz, hogy akár nézősé váljon számomra, vagy akár heti szinten nyomom kövessem. Aztán az általam kedvelt sorozatok szépen lassan végig értek, s az újakat már nem nagyon követtem nyomon, s sorozatokkal foglalkozó írásokat sem olvasok. A letöltéseket pedig átvették nálam a streaming szolgáltatások, hiszen könnyebb előfizetni, mint folyamatosan vadászni azt, hogy mit honnan lehet a leggyorsabban letölteni. Ebből fakadóan is tudtam jó pár sorozattal találkozni. Mivel a sorozatfüggőségem elmúlt elég nehezen veszem rá magam új széria megtekintésére. A The Pitt jó próbálkozásnak tűnt.
Tyúk (2026)
Mai napig emlékszem, hogy gyermekként mennyire is szerettem a baromfikat. Tisztán rémlik, hogy a nagyszülők mennyit tartottak belőle, s elköltözés után egy ideig a szülők is. A szomszédokra is jellemző volt az állattartás, de ahogyan modernizálódott a világ, s átalakult a környék ahol éltem korábban eltűnt az otthoni állattartás. Mosolyt csal az arcomra, hogy mennyire imádtam őket gyermekként egészen annyira, hogy képes voltam nagy rémületet okozni a szülőknek, amikor eltűntem, s közben pedig bebújtam a tyúkok közé. Felnőttként természetesen ezekből kinőttem, ellenben amikor megláttam Pálfi György alkotásának előzetesét, amelynek főszereplője egy tyúk már akkor tudtam, hogy ott leszek a moziszékben.
Nem mindennapi filmről van szó, s nem is mindennapi moziélményről. Az előzetes némileg csalóka, de tulajdonképpen nem hazudik arról, hogy a főszereplője egy baromfi, aki elég sok mindenen keresztül megy.
